“Nevetsz, de közben sírhatnál is” – Vida Péter Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadásról

2018 június 21. csütörtök, 9:30

Június 22-én, Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadással nyitja meg színházi idényét a Kultkikötő, ami egyben a darab ősbemutatója lesz. A „monoKRÓM KÁDdráma” főszerepét Vida Péter alakítja, akivel a Fidelio készített interjút.

Ajánló a darabról:

Él egy fiú a nyolcadik kerület közepén. Nem túl okos, de a szíve nagy. Nem tudni, hány éves, de nem is nagyon öregszik. Ahogy benne az értelem, úgy állt meg körülötte az idő. Anyujával lakik egy lakásban. Meg egy káddal. Egy mindenre alkalmas káddal. Lehet abban álmodozni, utazni, képzelegni, aludni, félni, elbújni, és bizony még fürdeni is. Irigylik is a szomszédok a kádat, nekik erre nem telik, kitalálnak hát mindent, hogy kéredzkedhetnének át – legalább egyszer ebben a nyomorult életben kipróbálni, milyen is a dolce vita. Róluk szól ez a monoKRÓM KÁDráma… na meg persze erkölcsről, felnövésről, szegénységről, és nem utolsó sorban az életről és a halálról!

Vida Péter / Anyám, a nyolcadik kerület! / Fotó: Bánkövi Dorottya

A Fidelio interjújából:

Az Anyám, a nyolcadik kerület! alapja Pál Dániel Levente, az Úr Nyolcadik Kerülete című könyve, melyről Vida Péter így nyilatkozott: “Egész egyszerűen behabzsoltam a könyvet (…) Olvastam ezeket a történeteket, és azt éreztem, hogy fizikai és lelki síkon is jelen vagyok, a szereplőkkel együtt sétálok végig ezen az ezerarcú kerületen. Döbbenetes… Nem is tudom, hogy van-e még olyan hely, ami ennyire sokféleképpen különbözik: egyszerre szép és csúnya, szakrális és pogány, megható és profán (…) Amikor a végére értem, azt gondoltam, hogy na, ezzel kell valamit csinálni! Miután kikristályosodott, hogy ez a valami egy monodráma, megkerestem Pál Dániel Leventét az ötlettel, aki aztán már, mint dramaturg készített verziókat a szövegkönyvre” – mesélte.

Vida Péter elárulta: “Nagyon sok kabarét készítettem már, nagyon szeretem azt a világot. Ebből is következik, hogy a munkáim során gyakran voltam már olyan helyzetben, amikor hosszabb vagy rövidebb ideig egyedül maradtam a színpadon, a közönség volt a játszótársam. De olyan még nem nagyon volt, hogy a színjátszó csapatot egy személyben én alkossam. Évek óta ki akarom próbálni, milyen érzés egyedül, az elejétől a végéig uralni egy előadást, fenntartani a nézők érdeklődését. Hosszú ideje keresgéltem az erre alkalmas darabot. És igen – mindamellett, hogy szerintem egy előadás kapcsán nem az a kérdés, hogy szórakoztatni akarunk, vagy elgondolkodtatni, mert a kettő együtt kell, hogy jelen legyen – tény, hogy ezek a sötétebb színek nekem nem evidensek” – szögezte le a színész.

Vida Péter / Anyám, a nyolcadik kerület! / Fotó: Kultkikötő

Arra a kérdésre, hogy miért aktuális ez a darab, Vida Péter így felelt: “Egyrészt, azért, mert nagyon érzékletesen beszél olyan általános emberi dolgokról, mint a születés, a halál, a szerelem, a szex, a szenvedély, a gyűlölet, az utálat, a gyilkosság – egyszóval minden benne van. Egy emberen keresztül szól több emberről, az őket körülvevő anomáliákról, egzisztenciális és morális kérdésekről. Másrészt nagyon erős ütközési pontok vannak benne, amiket teljesen különböző nézőpontokból mutat meg. Mi a bűn? Ki számít bűnözőnek? Ki a kisebbség, és ki a többség? Nagyon sok mindenről lehet és kell is beszélni, vitatkozni a darab kapcsán. Ezt az összetettséget szeretném elsősorban megmutatni, nem a fájdalmat. Mert azért ezekben a történetekben és sorsokban, nem csak fájdalom van. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor bevered a könyöködön azt a furcsa pontot – fáj is, meg nem is, jó is, meg nem is, nevetsz, de közben sírhatnál is” – mondta.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok