“Sikerült kivívnunk a szakma elismerését” – Lőrinczy György az Operettszínházról

2018 június 22. péntek, 9:00

A Budapesti Operettszínház igazgatójának megbízása fél év múlva jár le. Az intézmény közelmúltjáról, a Kerényi-ügyről, a művészi és a kreatív produceri színházvezetésről és a jövőbeni tervekről Lőrinczy Györggyel a Kultúra.hu beszélgetett.

A Kultúra.hu interjújából:

A kérdésre, miben különbözik a mai Operettszínház attól az intézménytől, amelyet átvett, Lőrinczy György így felelt: “Egyrészt megváltozott az arculatunk. Új honlapunk van, és a logóból kikerült a musical szó, hiszen úgyis mindenki azt mondja, hogy megyek az Operettbe, akár musicalt lát, akár kamaraoperát. Az operett ma már nemcsak zenés műfaj, hanem színházunk, társulatunk, stílusunk szimbóluma is. Másrészt – és ez az eltervezett tíz pontban is szerepel – a szakma ma már egészen másképp néz ránk. Két előadásunkat, a Nők az idegösszeomlás szélént és a Szegény Dzsoni és Árnikát kritikusi díjra jelölték, amire nem volt példa az Operettszínház elmúlt évtizedeiben, A chicagói hercegnő pedig bekerült a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába, ahonnan Bodor Johanna és tervezőtársai a legjobb mozgástervező díját is elhozták. Sikerült kivívnunk a szakma elismerését, amelyre nagyon vágytunk. Én mindig a műfajok és az ízlések átjárhatóságában hittem, ezen dolgoztam” – hangsúlyozta.

A Budapesti Operettszínház igazgatósága: Makláry László főzeneigazgató, Somfai Péter műszaki igazgató, Lőrinczy György főigazgató, Borbély László ügyvezető igazgató, Bodor Johanna balettigazgató és Oros Péter gazdasági igazgató. – György Lőrinczy, Borbély László, Johanna Bodor és Oros Péter

Kerényi Miklós Gábor munkaviszonyának megszüntetéséről így nyilatkozott az Operettszínház igazgatója: “Munkáltatói és emberi döntéseimben semmit sem bántam meg, de szívesen kihagytam volna az elmúlt időszakot. Sokat tanultam az eltelt idő alatt erről a problémakörről, magamról és a társulatról, amely roppant fegyelmezetten végezte a művészi munkát. Hálával tartozom nekik, amiért a színfalak mögött zajló drámákból a nézők semmit sem vettek észre, miközben rengeteg hazai és külföldi fellépésünk volt, és az évadot 100 százalékos látogatottsággal vittük végig. A Keróval eltöltött korszak az Operettszínháznak és az én életemnek is meghatározó korszaka volt, jó lenne, ha szépen tudnánk emlékezni rá” – mondta.

Budapesti Operettszínház: A chicagói hercegnő

Lőrinczy György kiemelte: “Ha aktív művészként áll valaki egy színház élén, akkor jó esetben az ő nagyon erős világa határozza meg az irányt. Ha viszont valaki kreatív producerként vezeti az intézményt, akkor különböző stílusú darabok, zenék, rendezők felé lehet nyitott. Én egy színes rendezői gárdára és repertoárra vágyom, amibe beleférnek fiatalok, tapasztaltabbak, a drámaiság mellett pedig sok vidám dolog. Olyan műhelyt igyekszem létrehozni, ahol többféle stílus és irányzat jelen van (…) egyre több fiatal jár hozzánk. Ezt a kísérletezést folytatni szeretném. Mert a zenés színház számomra nemcsak a kasszáról és a nézők igényeinek kiszolgálásáról szól. A zene miatt eleve sokan szeretnek bennünket, és ez jó lehetőség arra, hogy a nézők ízlését, gondolkodását kicsit modernebb színházi stílusok felé irányítsuk” – szögezte le az igazgató.

A teljes interjút ide kattintva olvashatja.

 
 

Kapcsolódó anyagok