Ódor Kristóf: “Verseket mondani jó színészi feladat”

2018 június 25. hétfő, 8:23

Mostanában nem csak a színpadon lehet látni, hanem a televízió képernyőin is egy-egy vers erejéig. Ódor Kristófot a Színházi 10 perc blog kérdezte.
A szinhazitizperc.blog.hu cikkéből:

“Már régebben is ment ez a műsor, a Vers mindenkinek, de most újra felélesztette a Magyar Televízió kulturális csatornája, a lényeg, hogy színészek mindenhonnan, tényleg a legnagyobb válogatásban, nagy keresztmetszetben mondják a legkülönfélébb magyar verseket. Az nagyon jó benne, hogy mindenki másként fogja fel a verseket, a versmondást, és ezért másképp is mondja el. A színészre bízzák, hogy mit szeretne mondani, és akkor olyan verset választ, amit már ismert, amit már mondott. Én legalábbis így választottam. Van olyan, amit még a színművészetis felvételin mondtam. Ilyen Pilinszkytől a Halak a hálóban és Babits Fekete országa. Mivel itt rajtad van a kamera, általában egy félközelivel kezd és utána lesz egy premierplán, ezért lehet nem szavalni, hanem elmondani, finoman megcsinálni ezeket a verseket. Erre próbáltam törekedni” – mondta Ódor Kristóf.

Ódor Kristóf / Fotó: Borovi Dániel

Ódor Kristóf / Fotó: Borovi Dániel

Az interjúban elárulta, alapvetően nem szeretett verset mondani, mert mindig azt gondolta, hogy az inkább egy ember személyiségéről árulkodik mint a színészi képességeiről. “Az, hogy valami drámai legyen, vagy drámaivá váljon, ahhoz kell egy helyzet. Egy monológnak általában van egy helyzete, mert valakinek valamilyen célból mondódik, ami a történetnek egy bizonyos pontján hangzik el. A vers az más. Én valahogy mindig azt gondoltam, hogy Latinovits meg Jordán Tamás nagyon jó versmondóink, de a vers elsősorban nem arra van, hogy elmondja valaki, hanem, hogy az ember elolvassa és magában összerakjon valami képet. Ezért nem is nagyon szerettem verset mondani, és nem is mondtam. De ez megváltozott, amikor a pályám elején Miskolcon városi rendezvényeken kellett fellépni, most pedig itt ez a tévés lehetőség. Ezeket a verseket jó volt mondani, mert ez jó színészi feladat, mert itt nincs semmi, ami segít, csak te vagy meg a gondolataid” – fogalmazott a színész.

Ódor Kristóf arról is mesélt, hogyan ragadta el a színház világa. “Anyukám abban az általános iskolában tanít Pécsen, ahova én is jártam. Ő szervezte a színházlátogatásokat. Csomószor jöttünk fel abban az időben például az Operettszínházba, a Madáchba, a Pesti Magyarba, sok helyre. Nagyon sok előadást láttam így. Akkor kapott el ez az egész, ott kezdett el igazán érdekelni, és ennek hatására kezdtem el a középiskolában színészkedni. Ott nagyobb szerepeket is játszottam már, és a végén még rendeztem is egy előadást. Nem kis fába vágtam a fejszémet, a Csongor és Tündét csináltam meg diákszínjátszós előadásban. Akkor adta magát a dolog, hogy gimnázium után a Színművészetire felvételizzek, amit sokáig nem mondtam senkinek. Magam sem tudtam, hogy tényleg ezt akarom-e, de közben meg belül éreztem, hogy igen, de valahogy későn mondtam azt, hogy na, akkor ez lesz, oda fogok felvételizni. Utólag kifejezetten örülök neki, hogy nem sikerült elsőre, mert az Újszínházban az az egy év szuper volt. Huszár Zsolt és Pokornyi Lia voltak az osztályfőnökeim” – emlékezett Ódor Kristóf.

A teljes interjú itt olvasható.