Lőrinc Katalin: “Most magunkra próbálunk szavakat találni”

2018 június 30. szombat, 7:33

Nemrég a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgetett az alkotóval a Fidelio.

A Fidelio cikkéből:

“Egészen más jelenlétet, készenlétet, és rugalmasságot kíván a táncművészek részéről a mai alkotói világ, mint régen. Nem jellemző már az a rendszer, amikor egy adott profilra képzett táncosokat vártak a társulatok, ahova leszerződve akár nyugdíjig dolgoztak. Projektalapú működési rendszer van, ami olyan táncosokat kíván, akik sok mindenre képesek. Az alkotók erősen támaszkodnak az előadók kreativitására, tehát a legtöbbször a táncosból magából következik, ami a színpadon történik. Ennek nem felelt meg az a tanmenet, ami a hagyományos balettképzés mintájára jött létre, tehát hogy rengetegféle technikát tanulunk, de viszonylag elszigetelten táncvilág valóságától” – számolt be a Táncművészeti Egyetem új tanmenetéről Lőrinc Katalin.

Lőrinc Katalin az idei POSZT-on / Fotó: Hajdú Zsófi & Hegyi Júlia Lily Photography

Lőrinc Katalin az idei POSZT-on / Fotó: Hajdú Zsófi & Hegyi Júlia Lily Photography

Arra a kérdésre, hogyan lehet rávezetni a fejlődésben lévő személyiségeket, hogy megfogalmazzák magukat a színpadon, a művész így felelt: “Ez folyamatos munka. Először maguk sem hitték el, hogy ilyet lehet. Az egyik fontos színtere ennek a repertoár óra volt, ami nálunk a saját repertoárt jelentette. Itt tudták gyakorolni azt az önállóságot, ami az iskolából kilépve, a szakmában már elvárásként fogalmazódik meg velük szemben: korrigálni a saját hibájukat, reagálni minden helyzetre, döntést hozni. Egyébként sehol nem próbálhatták volna ki tét nélkül, milyen az, amikor nem egy főnök mondja meg, hogy mit kell csinálni. Arra ösztönöztem őket, hogy készítsenek saját szólókat, hiszen a legfantasztikusabb alkotó betanult koreográfiája sem biztos, hogy úgy fog passzolni a táncoshoz, mint a sajátja.”

Lőrinc Katalin az interjúban arról is beszélt, mi motiválta a nemrég megjelent A test mint szöveg című tanulmánykötet megírásában. “Nekem értelmezési kényszerem van teoretikus táncosként. Ez azért érdekes, mert egy kritikus vagy esztéta kívülről látva a mozgást nem tudja azt, amit a táncos belülről érez, amikor történik vele. Ezért én azt gondoltam, hogy majd tánc közben jól megfigyelem magam, és ezeket a reflexiókat írom le. Nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen, hiszen tánc közben máshol van a fókusz. Ezt a kalandot követi végig a könyv úgy, hogy a tánctörténetet nem alkotók és előadások sorozataként vizsgálom, hanem mint annak a történetét, ahogyan a különböző korok gondolkodtak a testről. Ami még nagyon piszkált engem, hogy hogyan lehet a verbalitáson és a narratívakényszeren túl egy másik figyelmi fókuszt felébreszteni. Tehát hogy ne a cselekményességet vagy narratívát keressük a táncdarabban, hanem próbáljunk más módokon is rezonálni a látottakra. Itt, Európában a kulturális hátterünk miatt annyira a drámai alkotások befogadására és a verbalitásra vagyunk szocializálva, hogy nehéz ettől eltérni. Közben pedig a tánc szakírásnak sincsen még egységes terminológiája, ami nem csoda, hiszen pont arra való a mozdulat, amit szóban nem tudunk kifejezni. Ezért én egy csomó dologra, amire nem találtam szakkifejezést, kerestem egy általam szemléletesnek gondolt kifejezést. Úgy látom, hogy egy olyan időszakot élünk, amikor az emberiség világnézete is változik: a filozófia is az utóbbi évtizedekben fordult újra a test felé. A világegyetemből visszajöttünk az emberhez, és most magunkra próbálunk szavakat találni” – fogalmazott a táncművész.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok