“Akármerre járok, hozok egy mesekönyvet” – Gimesi Dóra válaszolt

2018 július 01. vasárnap, 7:31

A Macskaherceg kilencedik élete című mesekönyve meghozta számára az Év Gyerekkönyv Írója címet és beválasztották a idei KULT50 kiadványba is. A Budapest Bábszínház dramaturgját a Vasárnapi Hírek kérdezte.

A Vasárnapi Hírek cikkéből:

“A szakmám nem kifejezetten az elismerések szakmája – dramaturg vagyok egyrészt, tanár másrészt. Amikor belevágtam a színházi létezésbe, pontosan tudtam, hogy háttérmunkásként nem fogok díjakat kapni. Nyilván gyerekkoromban én is elképzeltem, hogy egyszer majd ismert leszek, de aztán szép lassan elkoptak ezek az álmok. Még interjút is készítettem magammal. Szóval, a díj is és a kiadvány is meglepetés. Kicsit olyan, mintha az elmúlt 10-15 év munkája hirtelen ért volna be” – mondta Gimesi Dóra.

Gimesi Dóra / Fotó: Szöllősi Mátyás, Naphegy Kiadó

Gimesi Dóra / Fotó: Szöllősi Mátyás, Naphegy Kiadó

A Macskaherceg kilencedik élete két rendhagyó szerelmi történetet mesél el. “Volt nekem egy csodálatos dramaturgia tanárom még az egyetemen, Osztovits Levente, aki azt mondta, hogy két nagy téma van a drámairodalomban, a halál és a szerelem. Az embernek vagy az a baja, hogy van szerelme, vagy az, hogy nincs, vagy az a baja, hogy meg fog halni, vagy az, hogy valakije meghalt. Bármiről, akár ha a hatalomról beszélünk, még az is felfűzhető a halálfélelemre vagy az elmúlástól való félelemre. Vagy a szerelmi vágy hiányára. A hatalomvágy mindig valami helyett van” – fogalmazott a szerző.

Gimesi Dóra arról is mesélt, hogy került az Időfutár írócsapatába. “Tasnádi István hívott fel azzal, hogy felkérte őt a Magyar Rádió, írjon hangjátéksorozatot fiataloknak, de mivel egyedül nem tudja csinálni, írótársakat keres, vállalnám-e. Persze, hogy vállaltam. Nagyon lelkesen vágtunk bele, a rádiótól lényegében szabad kezet kaptunk. Annyi volt a kikötés, hogy fiataloknak szóljon, és legyen benne Facebook, mert az menő. (…) Azt gondoltuk, hogy úgysem hallgatnak a gyerekek rádiót. Azért összeültünk és átgondoltuk, mi lehet az, ami a fiatalokat, és minket is érdekel. Volt egy halvány elgondolásunk arról, hogy szeretnénk belevinni némi ismeretterjesztést is, illetve szempont volt az is, hogy akármeddig szőhető legyen. Így jött az időutazás. Hangkulisszával pont annyiba kerül megcsinálni, mintha egy nyolcadik kerületi panelben forgatnánk” – árulta el az alkotó, aki azt is elmondta, meghatározta a dramaturgiát, hogy konkrét színészekre írták a jeleneteket. “Fullajtár Andrea például olyan csodásan alakította Bujdosónét, hogy úgy éreztük, pluszjeleneteket kell írni neki. Pogány Judit pedig eredetileg csak egy pici szerepet játszott volna, de annyira zseniális volt, hogy muszáj volt a szerepét kibővíteni. Hanna néni végül fontos és meghatározó karakterré nőtte ki magát” – tette hozzá.

Annak kapcsán, hogy állítólag hatalmas mesekönyvgyűjteménye van, kifejtette: “Akármerre járok a világban, hozok valamilyen mesekönyvet. Leginkább képeskönyveket. Olyanokat, amelyeket itthon nem lehet beszerezni: sok-sok képpel, kevés szöveggel. Itt még nem annyira megy, de angol, német, olasz, francia, spanyol nyelvterületen a világ nagy kérdéseiről mesélnek efféle képeskönyvek. Jelentős gyűjteményem van például öregekről, a kitaszítottságról, a másságról. Nagyon hasonlítanak a színházra. A bábszínházra meg pláne. Szépen megmutatják a vizuális történetmesélés lényegét”.

A teljes interjú itt olvasható.