Juronics Tamás: “A Rómeó és Júliát eddig így nemigen láthattuk”

2018 július 01. vasárnap, 11:06

A Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatják be júliusban a Rómeó és Júliát. Juronics Tamás koreográfust az nlcafe.hu kérdezte.

Az nlcafe.hu cikkéből:

“Nekem más a viszonyom Szegeddel, mint azoknak, akik játszani jönnek ide. Én szegedi vagyok, ez a választott városom, itt élek most már harminc éve. Akkor alapítottuk meg a Szegedi Balettet, az is épp 30 éves. A szabadtéri játékokon pedig nagyon sokszor dolgoztam” – mondta Juronics Tamás, aki azt is elárulta, melyik darabjára a legbüszkébb. “Egyértelmű a válasz: három saját produkciót, balettet csináltam, azok közül 2004-ben az Új világ volt a legnagyobb szabású – különleges látványvilággal és nagy sikerrel fűszerezve. Két évvel később vissza is hoztuk, újrajátszottuk. Ez a legizgalmasabb munkám. A fából faragott királyfi volt még, és a Carmina Burana. Persze szeretek alkalmazott koreográfusként is dolgozni, mint ahogyan ez most a Rómeó és Júlia esetében is így van. Ilyenkor nem én rendezem a darabot, hanem a rendező elvárásainak megfelelően a mozgásokért vagyok felelős. Ez egy másfajta feladat számomra, amikor egy kolléga gondolatvilágához kell csatlakoznom a tudásommal, és ‘csak’ a mozgásokért vagyok felelős” – sorolta a koreográfus.

Juronics Tamás / Fotó: delmagyar.hu

Juronics Tamás / Fotó: delmagyar.hu

Juronics Tamás hangsúlyozta, a céljai eléréshez képes kompromisszumokat kötni. “A színházművészet jelentős része éppen erről a kompromisszumkészségről szól: más emberekkel vagyunk közös munkában, és az ő szándékaikhoz, tudásukhoz és adott esetben a közös akadályokhoz kell alkalmazkodnunk. Bölcs dolog látni, hogy milyen úton érünk célt, hiszen akár kudarcot is vallhat az, aki nem képes másik utat választani a célja elérése érdekében. Ez persze nem mond ellent annak, hogy az én munkásságomban nincs megalkuvás, csak tiszta művészet. Az, hogy kompromisszumokat kötök a céljaim érdekében, nem jelenti azt, hogy a művészetemben is van lenyomata azoknak” – fejtette ki az alkotó.

A Dóm téri Rómeó és Júliáról elmondta, a történetet eddig így nemigen láthattuk. “A szabadtéri léptékével nézve nagy bátorság prózával próbálkozni, hiszen egy 30 méteres színpadon, több mint négyezer néző előtt inkább zenés műfajokhoz könnyű nyúlni. A próza a távolságok miatt is nehéz, hiszen nem látja a néző az arcok rezdüléseit, ezért nagyon nagy kihívás egy olyan darabot a színpadra vinni, ami leginkább a személyességről, a finom mimikáról, a belső történésekről szól. Nyilván nagy hangsúly helyeződik most a szövegre, a szövegmondás tartalmi igazságára. Mészöly Dezső fordítása, ami igazán veretes, nagy lírával rendelkező fordítás, ezt a fajta költői emeltséget fogja majd szolgálni a színpadon, így ebben a nagy térben könnyebben megteremtődik a szükséges feszültség” – mondta Juronics Tamás.

A teljes interjú itt olvasható.