Spolarics Andrea: “A színjátszás téttel bíró közlés kell, hogy legyen”

2018 július 04. szerda, 8:14

Egyike azoknak, akik tizenhét év után az utolsó napokban sem hagyták el a süllyedő Bárka Színházat. Jelenleg a budaörsi Latinovits Színház társulatának tagja. Spolarics Andreát a Revizor Online kérdezte.

 

A Revizor cikkéből:

“Sokszor emlegetünk egy-egy előadást volt kollégákkal, akikkel találkozunk, együtt játszunk. Néha próbáljuk fejtegetni, mi volt, hogy volt, hogy lehetett volna. Néha belém nyilall, milyen csodálatos előadások mentek a kukába. Megszűnt egy színház, és mintha semmi sem történt volna. Nem állt meg az élet, és nem állt ki a szakma. De nem élek a múltban. Amit el kell engedni, azt el kell engedni, nem nyalogathatom a sebeimet örökké. Már jó ideje semmi nem okoz földrengést a színházi életben. Miért pont ez lett volna a kivétel? Drukkolok magunknak, hogy újra nagyobb hangsúlyt kaphasson mindaz, ami a színházakban történik. És nem csak a színházakban: tele van ez az ország fontos művészekkel, akik érvényesen alkotnak. És mégsem hallani róluk eleget és elégszer. Pedig fontos lenne, szükség van rá” – hangsúlyozta a színésznő.

Spolarics Andrea / Fotó: magyaridok.hu

Spolarics Andrea / Fotó: magyaridok.hu

Spolarics Andrea elárulta, sokszor rá szokták sütni, hogy túl erőteljes. “Ez egyéni vérmérséklet, habitus kérdése, ami a munkámban, a színpadon is megjelenik. Sokszor tudatosan ‘használják’ ezt belőlem rendezők. Én viszont néha pont annak örülnék, ha nem ezt az oldalamat helyeznék előtérbe egy-egy munka során. Örülök, ha a finomabb lágéimra is kíváncsiak, vagy olyan minőségeimet szeretnék előhozni, amik bennem bujkálnak, én magam is csak sejtem, és még nem biztos, hogy elő tudom hívni őket. Folyamatosan kísérletezem. Nem akarom ismételni vagy megunni saját magam, és ez mindennap éberséget kíván. Ha az ember sokat játszik, megvan a veszélye, hogy kiszáradnak belőle a nedvek: a játékkedv, a kísérletező kedv, és eltűnik az élő, organikus játék. Ez is feladatunk: hogy ezt fenntartsuk magunkban. A színjátszás egyik nagyon fontos eleme ez az energia, ami a szerep gondolatisága mögött bújik meg. Felel azért, hogy a színész megfelelő hőfokon égjen, kiélezi a reflexeket, fenntartja a közlésvágyat, ami elengedhetetlen. A színjátszás nem lehet magamutogatás; téttel bíró közlés kell, hogy legyen. Ez a szándék és energia az alap, innen lehet elindulni. Dolgozom magamon ahhoz, hogy ezeket az erőket tudatosan jól tudjam kezelni. Hogy jól tudjak adni” – fogalmazott.

A budaörsi teátrum tagja az interjúban hangsúlyozta: nincs könnyű munka, mindenért keményen meg kell dolgozni. “Az nagyon rossz lenne, ha nem kéne kihívni saját magunkat. Az elején az ismeretlenből kell felfejteni, kibogozni egy szerepet. Pont ez az érdekes benne. Rossz lenne, ha már az elején látnánk a végét, vagy ha a kisujjunkból ki tudnánk rázni. Annak nem is lenne értéke” – mondta Spolarics Andrea.

A teljes interjú itt olvasható.