“Gyermeki öröm van bennem” – Varga Klárit Kaszás Attila-díjra jelölték

2018 július 20. péntek, 9:30

Sokáig önmaga sikerének keresésétől szenvedett, ma a közösség teremtette eredmény a legbecsesebb kincse. Nemrég Kaszás Attila-díjra jelölték. Varga Klári, a Csokonai Színház Jászai Mari-díjas színművésze a Hajdú-Bihari Naplónak nyilatkozott. LAPSZEMLE.

Kubik Anna, Varga Klári / Csokonai Színház: Az ajtó / Fotó: Máthé András

A Hajdú-Bihari Napló interjújából:

Arról, hogy hogyan került a debreceni társulathoz, Varga Klári így nyilatkozott: “Egy kedves kolléganőm annak idején négy egymást követő hónapban is elmondta, hogy hívjam fel Ráckevei Annát. Úgy érveltem: soha nem beszéltünk, azt sem tudom, ismer-e, tudja-e, hogy a világon vagyok. Áprilisban aztán kötélnek álltam. Mind a mai napig nem tudom, hogyan mertem. Egyáltalán, hogy lehet, hogy teljesen elkerültük egymást a fővárosban ugyanazon a pályán ennyi évig? Hogy van az, hogy valamiért fel kell őt hívnom, neki le kell ülnie velem beszélgetni, és itt vagyunk most. Ez is egy titokzatos eset, ami erősíti, hogy hazajöttem Debrecenbe (…) Annyira hiszek a társulati létformában, és egyáltalán a közösségben, a legkisebb formájától, mint a család, a nagyobbakig. Mérhetetlen ereje van a közös akaratnak. Egész életemben ezt kerestem. Ostobán hűséges ember vagyok. A szó legjobb értelmében együgyű vagyok. Mindig egy ügyem van: a társulat, ahol vagyok, az aktuális szerepem, amit játszom, a családom. Negyvenhárom évesen találtam rá a társulatomra, óriási ajándéknak tartom, már tudom becsülni, mert annyi minden történt előtte” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy szerinte miért tartották érdemesnek a Kaszás Attila-díj jelölésére, Varga Klári így felelt: “Fogalmam sincs. Azóta is csodálkozom. Egy játéküzletben kaptam a hírt. Álltam a lego-polc előtt és kérdezgettem, hogy biztosan én? Nem lehet ez egy tévedés? Négyszer kérdeztem meg. A telefon túlvégén meg bizonygatták: nagyon sok színész szavazott rám. Amiben biztos vagyok, hogy a szociális érzékenységem igen fejlett. Szeretem hallgatni az embereket, s mintha éreznék ezt, szívesen mesélnek. Néha hihetetlen titkos esetek jutnak el hozzám, amik nem is engem érintenek, csak valakivel meg szeretnék osztani. A történeteiket eltemetem, mint egy feneketlen mély kútban. Áteresztem a lényemen és a magam szelíd módján reflektálok. Talán ennek is lehet szerepe abban, hogy más társulatban játszó, számomra akár ismeretlen színészek is megtiszteltek bizalmukkal, talán megérezték, milyen vagyok. Végtelenül boldoggá tesz a jelölés. Gyermeki öröm van bennem” – mesélte.

Sárközi Nagy Ilona, Varga Klári, Szakács Hajnalka / Három nővér / Debreceni Csokonai Színház / Fotó: Máthé András

A Baltazár Színház fontos része életének, melynek kapcsán Varga Klári kiemelte: “A Baltazár Színház tagjai külön-külön egy olyan elképesztő világ, dimenzió, hogy egyszerre kell mosolyogni és sírni. Varázslatos tehetségű emberek, hihetetlen temperamentummal, munkabírással, alázattal. Nagyon büszke vagyok rájuk és arra, hogy velük dolgozhatok. Nekik is élet-halál kérdés a színház, mint nekem. Még ha egészen másképp is szemlélik a színházat, mint a teljesen épnek mondott színészek. A világhoz sokkal józanabbul, felnőttebb módon állnak, mint én. Megkérdezik például: Debrecenből jöttél és oda mész vissza? Nagyon el fogsz fáradni. Át kellene gondolnod, hogy lemondod a holnapi előadásod. Erre védekezem, hogy nem lehet lemondani, 650 néző várja. “Akkor mondd meg Dórának, hogy nem fogsz tudni minden nap jönni, mert így el fogsz fáradni és megbetegszel” – mondja a 25 évesnek látszó Erzsike a maga 60 évével, két sztepplépés között. Van mit tanulnom tőlük. Nem mérlegelnek, amikor szeretetről van szó, ez is példaértékű” – szögezte le a színésznő.

A teljes cikket a Hajdú-Bihari Naplóban olvashatja.

 
 

Kapcsolódó anyagok