“Szeretnék több lábon állni” – Tenki Dalma válaszolt

2018 július 27. péntek, 8:35

A színház mellett érdekli a gyógypedagógia is és már nem megy el a sarokba sírni, ha a nővérét dicsérik. Tenki Dalmával az Index beszélgetett.

Tenki Dalma / Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Az Index.hu cikkéből:

Idén felvételizett a gyógypedagógia szakra, melynek kapcsán Tenki Dalma elárulta: “Kiskorom óta volt bennem kötődés a sérült gyerekekhez. Sokat jártam Debrecenben egy gyerekotthonba, és ott is észrevették a nyitottságomat, és hogy jól kommunikálok velük. És ez mindenki szerint ritkaság; úgy gondoltam, ezzel nekem dolgom van, és nem szabad elherdálnom. A szakdolgozatomat a főként Down-szindrómás színészekből álló Baltazár Színházról és más sérültekkel foglalkozó csoportokból írtam, sok időt töltöttem el velük. Szeretnék több lábon állni, de már az is jót tett, hogy beadtam a jelentkezésemet: sokkal szabadabb vagyok azóta, hogy úgy érzem, a másik célom is kezd révbe érni” – mondta.

Tenki Dalma elárulta: “Átvitt értelemben a mai napig hordozom, hogy a nővérem (Tenki Réka színésznő – a szerk.) egy tehetséges, elismert színésznő. De már nagyon jól kezelem. Máig naponta megkapom, hogy „a Tenki Réka húga” vagyok.  Öt év van köztünk, nyolc évig ugyanabban az általános iskolába jártam én is, mint ő, aztán öt évig ugyanabba a gimibe – az egyetem választott el minket. Neki pedig az lehetett nehéz, hogy én, a kisebb gyerek voltam mindig a kedvenc, az aranyos, vicces, szép kislány, aki mindig középpontban akart lenni (…) Rékával is nagyon sokat tudunk erről beszélni: az összes kételyt, az összes görcsöt, ami ezzel kapcsolatban bennem volt, mindig megbeszéltük. Ha bármi bajunk van, mindig azonnal a másikat hívjuk. Ő a legjobb barátnőm; ő az egyetlen, akinek mindent elmondok” – mesélte a színésznő.

Tenki Dalma, Gáspár Tibor / Miskolci Nemzeti Színház: Györgyike, drága gyermek / Fotó: Gálos Mihály Samu

A Kaposvári Egyetem után a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek kapcsán Tenki Dalma kiemelte: “Az volt számomra a fő, hogy olyan színházba menjek, ahol jól érzem magam. Nyilván lett volna olyan hely, ahová nem szerződtem volna le azért, mert nem egyet gondolunk a színházi szakmáról, de soha nem akartam semmilyen színháztól elhatárolódni politikai okból, mert úgy gondolom, lehet függetlennek lenni, és egy színész beleölheti a politikai felháborodását a szerepeibe. De olyan csapatban nem tudnék működni, ahol nem érzem jól magam: Miskolcon olyan társulatban vagyok, amelyből szinte mindenkit szeretek. Közös a gondolkodásunk, a hangunk, és ez fontos. A kőszínházi létforma jót tesz nekem: beosztják az időmet. Máskülönben túl szétszórt lennék, és nagyon hamar szét tudnék esni. Érzem, hogy nem tudok sokáig megmaradni egy helyben, de ezen most még nem gondolkodom: idén is nagyon jó szerepeket kaptam, és jövőre is így lesz. És szeretem a nagy tereket, a nagy színházakat is: olyanok, mint egy kastély. Most ideális helyzetben vagyok” – nyilatkozta.

A teljes interjú itt olvasható.