“A balett nagyon jól tudja irányítani a belső erőket” – Oláh Zoltán válaszolt

2018 július 28. szombat, 8:02

Nincs olyan klasszikus balett főszerep, amit ne táncolt volna el az Operaház színpadán. Kétszeres Étoile-díjas és Kossuth-díjas művészként mai napig aktív tagja a Magyar Nemzeti Balett együttesének. Oláh Zoltánt a Marie Calire kérdezte.

A Marie Claire interjújából:

Oláh Zoltán elmondta: “Nagyon kevés fiú van, aki önmagától választja a balettet. Általában a szülők, nagyszülők ötlete, esetleg van táncos a családban, aki fantáziát lát a gyerekben. Csak néhány olyan növendékkel találkoztam, akik már az első évfolyamban is szerették a balett órákat,  én ezen kevesek közé tartoztam. Az első perctől kezdve élveztem a balett rúd melletti fegyelmet, a zongora zenét, azt a különleges atmoszférát, amely a teremben körülvesz. Mai napig hasonlóan érzek. Azt nem lehet tudni, pontosan mitől alakul ki olyan kis korban a balett iránti elhivatottság, de az biztos, hogy kell egyfajta belső hajtóerő, megfelelési ‘kényszer’ a balettmesterek felé. Azonban ez pont egy olyan szakma, ahol ha elsőre nem is, de idővel mindez meg tud érkezni a teremben végzett munkával. A balett nagyon jól tudja irányítani a belső erőket. Kívülről fegyelmezettnek tűnik, de általa megtanulunk összpontosítani” – nyilatkozta.

Oláh Zoltán

A balettművész szerint: “Ha egy szerep mélyen megérint, ha sok évig táncolod ugyanazt a karaktert, az az életérzés valóban hozzád nő, és egyfajta függőséget okoz. Mint a kávé vagy bármi más. Ha tudod, hogy aznap táncolod utoljára az évadban vagy leveszik a repertoárról, idő kell ahhoz, hogy a táncos feldolgozza azt, mert el kell engednie a szerepet, és ez van, hogy nehezünkre esik (…) Nem szoktam magamat visszanézni, de ha van egy olyan szerepem, amit hosszú évekig táncoltam és megvan otthon lemezen, amint belenézek visszajönnek az akkori érzések, a színpad illata, a fények, a díszletek. Ezért sem szeretek olyan előadást nézni a nézőtérről, amelyben én is táncoltam, mert a darab végére ülve is el tudok fáradni, mivel folyamatosan táncolom magamban a szerepemet” – hangsúlyozta.

Arra a kérdésre, hogy tudja-e egy táncos, hogy mikor van itt az ideje befejezni a karrierjét, Oláh Zoltán így felelt:Én ki merem mondani azt, ha egy táncos öregszik, jobban kezd izgulni, mert érzi, hogy a teste már máshogyan működik (…) A klasszikus balett nagyon nehéz. Számtalan olyan eleme van, amit el lehet rontani. Hiába gyakoroltunk be valamit a teremben és ment, a színpad egészen más lelkiállapotot hoz magával, ezért is tudunk izgulni. Szerintem a világ legnagyobb művészeinek is mind van legalább egy mumusa, amitől fél színpadra lépés előtt. Csak erről senki nem szeret beszélni (…) 36 évesen még pont a határán vagyok ennek. Rövidesen el fog érkezni az idő, hogy szerepkört váltsak (…) Addig csinálom, ameddig csak lehet. Ez egy életforma, itt vagy beleadsz mindent vagy nem ér semmit az egész. Amíg azt érzem, hogy mindent megteszek a balettért, addig táncolni fogok” – szögezte le a balettművész.

A teljes cikk itt olvasható.