“Két évig ezzel keltem, ezzel feküdtem” – Boros Anna a Hungary Live Festival-ról

2018 július 30. hétfő, 8:10

A New York-i Hungary Live Festival olyan nagy sikert aratott, hogy máris tervezik a folytatást. Boros Anna, a k2 Színház színésze a 168 Órának mesélt.

 

A 168 óra cikkéből:

A fiatal színésznő a kaposvári egyetem színészosztályát végezte, jelenleg a k2 Színház tagja. Boros Annának négy bemutatója volt az elmúlt évadban, emellett ő szervezte meg barátaival az első kortárs magyar színházi fesztivált Amerikában. A hazai színészek és zenészek több New York-i és washingtoni helyszínen felléptek. “Úgy látom, az emberek fiatalkorukban még lázadnak, változtatni akarnak, később a többségük belesimul a rendszerbe, és éli a maga szűkös életét. Ez szellemileg bezárkózó társadalom, én viszont szeretem nyitogatni a határokat. Ahhoz, hogy rálássunk az itteni dolgainkra, olykor el kell menni innen, és távolról visszanézni” – fogalmazott a színésznő.

Boros Anna

Boros Anna

Boros Anna elmondta, akadtak, akik saját költségükön, kísérőként mentek velük a Hungary Live Festival-ra, de ötven alkotó valóban aktívan rész vett az eseményen. “Két évig tartott a szervezés, és majdnem belehaltam. Két évig ezzel keltem, ezzel feküdtem. Eleinte azt hittem, könnyedén megy majd minden, amikor pedig már láttam, mibe vágtunk bele, nem lehetett visszalépni. Amúgy sem tudok feladni ügyeket. Délelőtt próbáltam, este játszottam, éjjel pedig Skype-on, e-mailben intéztem a fesztivált. A lakás tele volt cetlikkel, mikor kit kell felhívnom. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a kinti magyaroknak játsszunk, hanem amerikai színházakban, amerikai közönségnek is. A kinti barátok segítettek abban, hogy sikerült ingyen megkapnunk három napra a New York-i Abrons Arts Center egyik színháztermét, valamint a legendás La Mama Theatre-ben is szerepelhettünk. Koncertet adtunk a Nublu 151 nevű klubban, Washingtonban pedig a Woolly Mammoth Theatre-ben léphettünk fel. Három hazai ősbemutatót vittünk ki” – számolt be a k2 társulatának tagja.

Boros Anna arról is beszélt, miért nem gondolt arra, hogy kint marad. “Ha valaki egy-két színházi produkcióba bekerül, az már nagy dolog. Három hónapig lehet egyfolytában legálisan kint tartózkodni, munkát csak engedéllyel lehet vállalni, azt meg nagyon nehéz és drága megszerezni. Amerikában más a színészek helyzete, mint nálunk, kevés színész tud a színházi munkáiból megélni, mellette muszáj mást is dolgozniuk. A társulati lét ott szinte ismeretlen, a színészek állandóan castingokra járnak, és produkciókra szerződnek. Folyamatosan képezik magukat, hogy jobbak legyenek a többieknél, de ez is sok pénzbe kerül. Tudom, hogy itthon is nagyon nehéz a színészek sorsa, mégis, a társulati létezésbe könnyű belekényelmesedni, és így sokszor nincs, ami hajtsa, motiválja a művészeket. Amerikában ha valaki elmegy egy castingra, azt látja, hogy ott van még kétszáz ember, akik ugyanolyan jók, mint ő. Csak a legeslegjobbak vagy a szerencsések jutnak el odáig, hogy a színészetből fenntartsák magukat. Persze mindenki arra vágyik, hogy közéjük kerülhessen. A lehetőség valóban ott van, bármikor megtörténhet, hogy valakit felfedeznek vagy szerepet ajánlanak neki egy hollywoodi filmben. Ez kőkemény verseny, élet-halál harc. Ha elkeseredem, az amerikai színészek helyzetére gondolok. Ahhoz képest nekünk idehaza egészen jó dolgunk van” – hangsúlyozta a színésznő.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok