Karinthy Márton: “Nyolcéves korom óta van saját színházam”

2018 augusztus 03. péntek, 8:00

Karinthy Márton immár 36 éve színidirektor – első színházi élményéről és a Karinthy Színház fontosabb mérföldköveiről kérdezte a Fidelio.

A Fidelio cikkéből:

A kérdésre, mikor dőlt el, hogy színházigazgató lesz, Karinthy Márton úgy felelt: “A születésem napján. 1949. szeptember elsején volt a magyar állami színházak első munkanapja az államosítás után. Azzal, hogy az államosítás napján születtem, az is eldőlt, hogy én leszek az ellentét, aki egy szép napon vagy visszamagánosítja az állami színházakból az egyiket, vagy csinál magának egy magánszínházat. Nyolcéves korom óta van saját színházam, akkor még fent volt a házunk padlásszobájában. Az osztálytársaim úgy voltak dresszírozva, hogy se nyaruk, se telük, se téli, se nyári tábor nem volt, mert mindig próbáltunk” – mesélte.

Karinthy Márton

Első színházi élményére így emlékezett vissza a direktor: “…nyolcéves lehettem, amikor meglátogatott minket Major Tamás. Éppen A windsori víg nőkre készültek, és apámnak (Karinthy Ferenc író – a szerk.) megvolt Verdi Falstaffja, ami ugyanannak a történetnek a megzenésítése, és Major meg akarta hallgattatni a fő színészeivel Verdit bakelitlemezen. Bessenyei, Kállai Ferenc, Máthé Erzsi és Major Tamás ott ültek nálunk. Major említette, hogy este játszik, mire megkérdeztem tőle: mit tetszik játszani, Tamás bácsi? A Tartuffe-öt játszom – válaszolta. Mi az, hogy Tartuffe? –  kérdeztem vissza. Akarsz jönni? – kérdezte. Csoda volt az az este. Ez volt az a nap, amikor megfertőződtem (…) Most is egész nyáron izgulok, ahogy előkészítem a jövő évi első bemutatót. Minden alkalommal ugyanolyan titok egy darabba belebújni, olyan, mintha elölről kezdeném az egészet” – árulta el Karinthy Márton.

A színházigazgató-rendező felidézte: “1988-ban költöztünk a Haladás moziba, tehát hat évig utazgattunk Thália szekerén, bejártuk az egész országot, és keresgéltük a végleges helyünket Budapesten, jelesül Budán. Mindig itt laktam, az egész család a XI. kerülethez kötődik, úgy gondoltam, ennek itt a helye. Úgy képzeltem, Kelemen László azért gondolta, hogy jobb, ha Pesten játszanak, mert ott nagyobb a nyüzsgés, itt Budán akkor még csak szőlősgazdák és nyaralók voltak a lankás vidéken. Én meg úgy gondoltam, hogy igenis itt legyen, és azontúl, hogy magánszínház, még egy istenkísértés van benne: állandó budai színház. Most már úgy érzem, abszolút engem igazolt az idő. Gyerekkoromban itt laktunk a Ménesi út 71.-ben, és annak a kertjében volt egy kukoricagóré. Gyerekkori álmaimban mindig azt képzeltem, hogy színházat csinálok a góréból, és majd odajönnek a nagy színészek játszani. Ez tulajdonképpen megvalósult, kicsit nagyobb színházba ugyan, de jönnek a színészek Budára, és játszanak a színházamban” – mondta.

A teljes interjú itt olvasható.