“Rizikó nélkül az évad halott” – Mácsai Pál válaszolt

2018 augusztus 06. hétfő, 7:32

A tao-rendszerről, a Madách téri épületről és a függetlenek helyzetéről is beszélt Mácsai Pál a Forbes magazinnak, és azt is elárulta, miért érti a Macskajátékot. Lapszemle.

A Forbes cikkéből:

Az Örkény Színház igazgatója szerint ezen a Madách téri kis színpadon két dolgot lehet csinálni: bulvárt és drámaszínházat, másra nem alkalmas. “Praktikus elméjű vagy egészségesen üzleti gondolkozású ember négyszereplős komédiákat játszat, kis díszlettel. Négy színész, három falacska, jókat mondanak, és sikerük van. Mi a másikat csináljuk”- tette hozzá. Tavaly a Budapesti Kamaraszínház egykori, Asbóth utcai Shure Stúdióját is megkapta az Örkény a helyi önkormányzattól, és legutóbb, májusban Sylvia Plath Üvegbúrájának színpadi változatát mutatták be ott. A másik stúdióhelyiségre, az anno Ericssonnak elkeresztelt ingatlanra azonban évek óta várnak, az ugyanis a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő portfóliójában van. Pedig Mácsai szerint erre is nagy szüksége volna a színháznak, ifjúsági színházpedagógiai programjuk otthona lenne, egy kis metodikai központ, kiegészítve felnőtteknek szóló drámafoglalkozásokkal, közönségtalálkozókkal. Az igazgató szerint valamekkora kockázatot vállalnia kell egy színháznak, és erre anyagilag is fel kell készülni. “A rizikótlan évad halott” – fogalmazott.

Mácsai Pál / Fotó: 24.hu, Fülöp Dániel Mátyás

A néhány évvel ezelőtt bevezetett tao-támogatás (a színházak a jegyárbevétel 80 százalékáig igénybe vehetnek társaságiadó-felajánlásokat) valamelyest az előadásszám és a jegyárak maximalizálására ösztönzik a színházakat. “Nem vagyok híve. Elsősorban a taót közvetítő cégek működését tartom megengedhetetlennek. Ünneprontó voltam már a bevezetéskor is, lehetett tudni, hogy azonnal levesznek az állami támogatásból, és így is történt” – tette hozzá Mácsai Pál. “A színházi rendszer legnagyobb hibájának a függetlenek lehetetlen helyzetét tartom. Ha megnézzük, hogy a fontos inspiráció honnan jön a színházi szakmában, akkor az elmúlt ötven évben felerészben a független, szabad televényből, felerészben az establishment, tehát az akadémiai képzés felől. És a fele, az sok. Már inspirációban és tehetségben” – mutatott rá a művész.

Az igazgató a Madách téri épületről is szót ejtett. “Ez nem színház, ez egy mozi. Ugye, úgy terveznek színházat, úgy tanítják a Műegyetemen, hogy vesznek egy színpadot. Ez az alap. Legyen mondjuk 10-szer 8 méter. Ehhez kreálnak egy nagyjából ugyanakkora nézőteret, akár erkélyekkel, akár anélkül. Vesznek két oldalszínpadot, jobbra és balra, ugyanezt veszik hátra. Ugyanezt veszik alulra, illetve fölé. Innen a zsinór működik, onnan a süllyedő, a forgószínpad. De csak a harmadát látja a néző. Namost. A mi színházunk úgy néz ki, hogy van egy kör alakú nézőtere. Hiszen mozinak készült, ezért itt van a mozivászon, és van egy ilyen színpada, és kész. Vagyis nálunk nem az történik, hogy kitolnak egy felépített díszletet, és aztán betolják, hanem minden egyes díszletet minden este (és a próbadíszleteket délután) háromszor két méteres darabokra kell bontani, lehordani a színpad melletti úgynevezett kisraktárba, itt rápakolni egy kocsira, itt betolni egy liftbe, a lift leviszi a pincébe. A pincében van egy fordulókkal nehezített, 39 méter hosszú folyosó. Ezen végigtolják, itt berakják egy másik liftbe. Ez felemeli a ház udvarára. A ház udvaráról a kocsin kitolják az utcára, két járdán zökkennek, és eltolják a Madách tér végére egy raktárba, ahol kézzel lepakolják, sok lépcsőn, újra. Per háromszor két méteres darab, per nap, szor kettő. És ugyanez visszafelé, szor kettő. Ez egy nehezen működtethető színház” – számolt be az igazgató.

Mácsai Pál az interjúban azt is elárulta, miért érti Örkény Macskajátékát. “Nagyanyámék hárman voltak nővérek, és 90 éves koruk fölött mindhárman éltek. Bözsi nagyanyám, Boris néném és Annus néném találkozásai csodálatos veszekedések voltak, alapjuk a szétbonthatatlan összetartozásból való reménytelen szabadulhatnék és a múlt sérelmeinek szenvedélyes listázása. Ezek nagyon hasonlítanak ahhoz, ahogy Orbánné és Giza beszélget Örkény Macskajátékában. Még a szerelmi féltékenységek is. Noha nagyanyám örökké hűséges volt egyetlen férjéhez, egyik nővére egyáltalán nem élt szerelmi életet, de a harmadik hajdan tágas teret adott vágyainak. Innen voltak Örkény szövegének dialógusai ismerősek nekem, ez a darab nekem kézre állt” – hangsúlyozta az alkotó.

A teljes interjú a Forbes magazinban olvasható.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok