“Úgy érzem, nem véletlenül találnak meg a szerepeim” – Pokorny Lia válaszolt

2018 augusztus 08. szerda, 10:00

A Centrál Színház színésznője életében egyszer mondta egy szerepre, hogy nem. Pokorny Liával a Nők Lapja Café beszélgetett.

A Nők Lapja Café cikkéből:

Többször is jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahová végül nem vették fel. Pokorny Lia erre az időszakra így emlékezett: “Katatón állapotban feküdtem fél évig. Katatón állapotban. Nem értettem, hogy a fenébe van az, hogy tudom – nem csak „érzem” vagy „szeretném”, hanem tudom –, hogy nekem ez a pályám, nekem erre kell továbbmennem, mégsem sikerült a felvételi. Teljesen szétesett bennem minden, felfoghatatlan volt számomra ez az egész. De azóta már rájöttem, hogy minden úgy történt, ahogy történnie kellett (…) Majd megfeszülünk azért, hogy megszerezzünk magunknak egy barátságot, egy szerelmet, egy munkalehetőséget, mégsem kapjuk meg, egyszerűen azért, mert valójában nincs vele dolgunk. Most már nem bánom, hogy nem vettek föl a főiskolára, mert nem kellett, hogy fölvegyenek. Nem az volt a dolgom – nekem más utat kellett bejárnom ahhoz, hogy színész legyek. Mintha kaptam volna egy térképet, amin nincs berajzolva a pontos útvonal, egyszerűen csak a kezembe nyomták: „Tessék, itt van, ez a térkép, barangold be a kincses szigetet úgy, ahogy szeretnéd.” Szerencsére elég jó a tájékozódási képességem” – nyilatkozta.

Pokorny Lia / Centrál Színház: A dolgok, amikért érdemes élni

Arra a kérdésre, hogy válogat-e a szerepek között, Pokorny Lia így felelt: “Életemben egyszer mondtam valamire, hogy nem. Tudod, valahogy úgy érzem, engem nem véletlenül találnak meg a szerepeim, eddig még mindig találtam bennük valami olyat, ami miatt azt gondoltam, igen, ezt érdemes megcsinálni. Lehet, hogy csak egy mondatot – akkor arra az egyetlen mondatra építem fel a játékomat (…) A dolgok amikért érdemes élninél a színpadra lépés előtt mindig úgy érzem, mintha egy hegyet kellene elhordanom. Egy ilyen érzelmileg nagyon intenzív előadás során bármi megtörténhet, nyomaszt is a felelősség súlya – de közben nagyon felszabadító érzés, ha azt látom, hogy magammal tudom húzni az embereket. Magamban végig azt suttogom nekik, „Itt vagyok. Rám figyeljetek. Gyertek velem!” Amikor lejövök a színpadról, mindig rettenetesen fáradt vagyok, de közben boldog is, mert eddig még mindig hallgattak rám” – mesélte.

Pokorny Lia kiemelte: “A felelősség az nagyon nagy erőt tud adni. És persze az is, hogy mennyire halálosan szereti az ember a gyerekét. Hogy minden reggel föl kell kelni, és intézni kell a dolgait, mert nincs más választásod – de ez olyan jó. Ez tényleg nagyon megerősíti az embert (…) pedig ettől a „power girl mítosztól” frászt kapok. Manapság mindenhol – a női magazinokban éppúgy, mint a tévéműsorokban vagy a közösségi médiában – azt sulykolják a nők fejébe, hogy nekik mindenáron „erősnek” kell lenniük. Persze, hogy rengeteg nő zokog a párnájába, hogy nincs senkije – hogyan is lenne, ha a férfiak úgy érzik, hogy nincs szükség rájuk” – mondta.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok