Szakács Hajnalka: “Nincs más hivatás, amit ilyen alázattal tudnék csinálni”

2018 augusztus 08. szerda, 7:50

A POSZT-on a Három nővérben alakított Irináért megkapta a legjobb 30 év alatti női színésznek járó díját. A következő évadot már nem Debrecenben, hanem a tatabányai társulatnál kezdi. Szakács Hajnalkát Bécsi Éva kérdezte.

Az Art7.hu interjújából:

A tatabányai társulathoz való csatlakozásról Szakács Hajnalka elárulta: “Azt szoktam mondani, hogy oda kell menni, ahol számít az ember, mert csak ott tud teljes mértékben jól működni. Biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett alakulnia, és hogy nekem azokra az emberekre volt szükségem, akikkel ott, Debrecenben találkoztam (…) amikor eldöntöttem, hogy fel kell mondanom Debrecenben, akkor szóltak Tatabányáról. Igazából ez volt a legjobb megoldás arra, hogy haza tudjak költözni, de ne kerüljek bele a szabadúszók bizonytalanságába se (…) A tatabányai nagyon jó csapat, és ez is nagyon fontos dolog, mert a debreceniekkel nagyon összenőttünk. Volt egy olyan félelmem, hogy ha kimozdulok a komfortzónámból, akkor jól tudom-e érezni magam másokkal. Ahhoz, hogy jól tudjak működni a színpadon, nagyon fontos, hogy magánemberként is jól érezzem magam azokkal az emberekkel, akikkel együtt játszom. Túl hamar be tudok zárkózni, ha nem érzem jól magam az adott közösségben vagy egy próbafolyamatban. De hál’ istennek Tatabányán nagyon jó a társulati közösség” – nyilatkozta.

Szakács Hajnalka a POSZT díjátadóján / Fotó: POSZT

A Csokonai Színház Három nővér című előaádásában Irina szerepét játssza, melynek kapcsán a színésznő elmondta: “Magabiztos színészi hozzáállás kellett ehhez a feladathoz. Amikor megtudtam, hogy Irinát fogok játszani, és elmondtam valahol, nagyon sok embertől azt a reakciót kaptam, hogy „ó, Hajni, már megint egy naivát fogsz játszani…”. Ennek a hatására akarva akaratlanul elkezdtem azon gondolkodni, hogy nem vagyok-e unalmas,  és hogy tudok-e majd benne újat mutatni (…) Mindenki, aki eddig látott bármely darabban, azt mondta, hogy ebben voltam a leghitelesebb. Tehát butaság volt azon gondolkodni, hogy illik-e még hozzám ez a szerepkör (…) Csehov szövegeiben mindenhol oda van írva, hogy egy-egy monológ után a szereplő „hangosan zokog”, “kétségbeesetten sír” stb. Azt tudni kell rólam, hogy én soha nem tudtam technikából sírni. Nem tudok úgy sírni, hogy ne legyen valami, ami felzaklat vagy megérinti a lelkemet, de darabon és előadáson belül is mindig más-más dolog az, ami meg tudja szorongatni a szívemet annyira, hogy sírjak. Soha nem mondta a rendező, hogy „Hajnalka, itt most sírni kell”. Úgy kapcsolta össze velem a szerepet, hogy csak utólag vettem észre, hogy mindig pontosan akkor sírok, amikor Csehov azt írja a drámában, hogy Irina sír. Nagyon megdöbbentő volt számomra, hogy ilyen mélyen vele tudtam érezni” – mesélte.

Szakács Hajnalka a POSZT díjátadóján / Fotó: POSZT

Szakács Hajnalka kiemelte: “Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert eddig minden évadban jött egy olyan szerep, amire már régóta vágytam. De szeretnék a naivák bőréből lassan-lassan kikerülni (…) A munkám miatt is sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy mégis mi értelme ennek az egésznek, és hol a helyem a színházban és a világban. Úgy érzem, hogy amikor a Három nővér végén Irinaként azt mondom, hogy „azoknak adom az életemet, akiknek talán szüksége van rá”, akkor Szakács Hajniként is ezt mondom. Mert ha a színházban tudok a nézőknek estéről estére adni valamit, akkor igenis olyanoknak adtam az életem, akiknek szükségük van rám. Mert az életem talán legnagyobb értelme a munkám, az, hogy alkothatok (…) Nincs más hivatás, amit ilyen alázattal tudnék csinálni” – hangsúlyozta.

A teljes cikk itt található.

 
 

Kapcsolódó anyagok