“Az életben mi sem vagyunk feketék-fehérek” – Villáminterjú Sághy Tamással

2018 augusztus 12. vasárnap, 7:00

Sághy Tamás a címszereplőt, II. Andrást testesíti meg a Nemzeti Emlékhelyen felállított színpadon. A Vörösmarty Színház színésze tavaly Bánfi Lukács érseket alakította a Koronázási Szertartásjátékban.

Sághy Tamás / Fotó: Simon Erika, szekesfehervar.hu

Sághy Tamás / Fotó: Simon Erika, szekesfehervar.hu

II. András korszerűbb és kalandortermészetűbb is volt

Az egész Árpád-dinasztia legnagyobb hatású reformere volt II. András, akinek harminc évnyi uralkodás adatott meg – korábban csak I. (Szent) István ült hosszabb ideig a trónon. András gyökeresen átalakította a királyságot, utána már nem volt visszatérés a „mindenható király” eszméjéhez. Bár temetkezőhelyének kutatása már elkezdődött, sírhelyét még nem sikerült azonosítani.

András 1176-ban, vagy 1177-ben született III. Béla és Chatillon Anna másodszülött fiúgyermekeként. 1205 májusában, a kisgyermek III. László halála után elfoglalta a trónt. A források alapján teljesen más jellegű személyiség volt, mint bátyja, hiszen míg ő az apjuk, III. Béla által megszemélyesített bizánci típusú uralkodói mintát (és államberendezést) igyekezett megvalósítani és folytatni, addig Andrást „korszerűbb”, a nyugat-európai mintákhoz közelebb álló eszmények vezették, s talán kalandortermészetűbb is volt.

Ezen minták megismerésében feltehetően nagy hatást gyakorolt rá felesége, Gertrúd, valamint többnyire bajor származású kísérete. Az ifjú királyné családja, az andechsi grófok, majd meráni hercegek (a meráni név a Meer, tenger jelentésű német szóból ered és ez esetben az Isztriát jelentette) ügyesen lavíroztak a sokféle érdek mentén szabdalt német császárság politikai életében, ahol maga az uralkodó is gyakran kényszerült kompromisszumokra, hogy érdekeit érvényesítse. (koronazas.hu)

Fotó: Simon Erika, szekesfehervar.hu

Fotó: Simon Erika, szekesfehervar.hu

Villáminterjú Sághy Tamással:

Ez a nyarad sem a kikapcsolódásról fog szólni, a Koronázási Szertartásjátékok sajtótájékoztatójáról Siófokra siettél, most pedig Egerből estél be a próbára.

Egerben negyedik éve játszok, mindig jó kis csapat jön össze, szívesen megyek. Miután feleségem is benne volt a darabban, megpróbáltuk összekötni a kellemest a hasznossal, így szerencsére együtt is lehettünk. Régebben már játszottam a párommal, Román Jucival a József Attila Színházban, most Egerben a Kölcsönlakás darabban pont a feleségemet formálta meg.

Egy könnyed nyáresti darab után tehát egy komolyabb, történelmi következik.

Fiatal koromban számos zenés, oldottabb darabot játszottam, azok voltak túlsúlyban, bár szerencsére műfajilag elég széles palettán mozogtam. Szerencsésebb, ha műfajilag váltják egymást a darabok, mikor drámákban játszok, akkor persze üdítőbb darabokra vágyok, de ugyanez fordítva is igaz.

Fotó: Simon Erika, szekesfehervar.hu

Fotó: Simon Erika, szekesfehervar.hu

Harmadik alkalommal kapsz szerepet a szertartásjátékban, milyen érzés a címszereplőként a színpadra állni?

Megtisztelő, hogy megkaptam a főszerepet, izgalmakkal várom, hogy mi bontakozik ki a történetből. Sok időm még nem volt a szövegkönyvet átnézni, de igyekeztem emlékeimet felidézve egy képet kialakítani II. Andrásról. Izgalmasnak találom a személyiségét, nehéz bekategorizálni, hogy ő most éppen jó vagy rossz király, pont ezért érdekes, mert az életben mi sem vagyunk feketék-fehérek. II. András egy olyan ember lehetett, aki megpróbálta a lehető legjobb döntéseket hozni, de nyilván vannak kényszerpályák, amelyek végül fordulatokban gazdag életet eredményeztek neki.

Eddigi ismereteid alapján magyar királyunk színpadra vitelében mire fogsz törekedni?

Olyan embert szeretnék ábrázolni, aki felelősségteljesen próbálja meg az országot vezetni, s mindemellett a családfő szerepét is betölti. Számára komoly vívódással járt, hogy mikor milyen döntéseket hoz. Első feleségét, Gertrúdot meggyilkolták, férjként komoly veszteség érte, és politikailag is kudarccal nézhetett volna szembe, ha kibontakozik egy polgárháború. Erre találunk is utalást a szövegkönyvben. Mikor fia számon kéri, hogy az elkövetőket miért nem keményebb kézzel bünteti, apja ezt válaszolja: ők nem trónra törtek, hanem büntetni jöttek. Személy szerint én ebből arra merek következtetni, hogy levon egyfajta konzekvenciát, hogy máshogy is kezelhette volna a helyzetet. Azt a küzdelmet is igyekszem bemutatni, hogy hogyan próbálja meg a rossz döntéseit orvosolni, mint például volt az Aranybulla bevezetése, ami túl azon, hogy egy korszerű okirat, nem kis ellenállást váltott ki vele.

koronazas.hu