Bodor Johanna: “Felháborítónak tartom, ha lenézik a zenés műfajt”

2018 augusztus 13. hétfő, 7:36

Klasszikus operett és klasszikus rockmusical színpadra állításában is közreműködött az idei nyáron a táncművész. Bodor Johannát a HVG kérdezte.

 

A HVG cikkéből:

Kálmán Imre lánya, Kálmán Yvonne javaslatára lett a Marica grófnő koreográfusa az ausztriai mörbischi operettfesztiválon. A monumentális változatról Bodor Johanna elmondta, Maricát a társadalom pénzeszsáknak látja, Karl Absenger rendező újszerű elképzelésében nem foglalkoznak a lelki életével. “Rengeteg poént vittem bele, tudatosan kevertem a stílusokat, a charlestont a néptánccal, a rockot a shimmyvel. A hatalmas színpadon 40 táncos, 50 statiszta és a szólisták mozgását kellett irányítani. Két társkoreográfusra is szükség volt, részben azért, mert párhuzamosan az István, a királyon dolgoztam” – tette hozzá.

Bodor Johanna / Fotó: Bielik István

Bodor Johanna / Fotó: Bielik István

Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját Székely Kriszta rendezésében mutatják be Baján. A koreográfus elmondta, kerülik a historizálást, nem történelmi darabként közelítenek a rockoperához, nem a néptáncba kapaszkodnak, sokkal inkább a fizikai színházat, a természetes mozgást próbálják megjeleníteni. “A szereplők érzelemből, indulatból, zsigerből táncolnak. Lénárt Gábor koreográfustársammal erre a szakmai irányvonalra szövetkeztünk. Működik” – fogalmazott Bodor Johanna.

A táncművész arról is beszélt, miért adta fel a független alkotást, és vállalta el az Operettszínház balettigazgatását. “Jólesett a hiúságomnak a felkérés, és tetszett, hogy Lőrinczy György főigazgató izgalmas, jellegzetes arculatú zenés színházat akar csinálni. Elhittem, hogy ehhez az én energiámra és tudásomra szükség van. Felháborítónak tartom ugyanakkor, ha cikizik, lenézik a zenés műfajt, Bob Fosse West Side Story-koreográfiájától viszont elájulnak. Élete vége felé mondta nekem Mednyánszky Ági: sokan elfelejtik, az operett azért született, hogy közelebb hozza az embereket az operához, és egyben az akkori társadalomnak tükröt is állítson. Valós sztorik alapján készültek az operett fénykorában az előadások. Azért nevettek a nézők, mert pontosan tudták, kikre utalnak a történetek” – mondta Bodor Johanna.

A balettigazgató az Operettszínház egykori művészeti igazgatója, Kero zaklatási botrányaival kapcsolatban kiemelte, szerinte ez olyan társadalmi, szociológiai kérdés, amivel foglalkozni kell. “Minél tovább húzzuk az időt, annál több tisztázatlan szempont alapján élünk, nőnek fel a gyerekeink, és válnak olyan társadalomban felnőtté, amelyik képtelen felnőttként gondolkodni. A legnagyobb hibát abban látom, hogy képtelenek vagyunk önmegbecsüléssel viszonyulni bármihez, ami érinti az életünket. A zaklatási botrányok kapcsán mindannyian átesünk a konfliktus, a lelkiismeret, a pszichológia tesztjén. Fontos, hogy kulturáltan kezeljük a helyzetet. Nem szeretem exponálni a bűnösöket. Azt a mondatot keresem, amikor a társadalom húz egy vonalat, és megszabja, hogyan viszonyul ezekhez az esetekhez” – hangsúlyozta a koreográfus.

A teljes interjú itt olvasható.