“Jól érzem magam az állandó szerepkeresésben” – Kurta Niké válaszolt

2018 augusztus 14. kedd, 8:14

Kurta Niké egy ideje egyre mélyebbre ásta magát a színházi nevelés területén is. A színésznőt a Szintézis Online kérdezte.

 

A Szintézis Online cikkéből:

“Hamar rájöttem gyerekkoromban arra, hogy ha hülyét csinálok magamból, azzal szórakoztatom a körülöttem levőket. Emberként és színészként egyaránt nagyon jól érzem magam az állandó szerepkeresésben, a szerepkeresés lehetőségében. Ezenkívül sokkal magabiztosabbnak érzem magam, több önbizalmam van, ha játszhatok. Ha játékban lehetek. És ez most nemcsak a színházra, hanem minden másfajta játékra is vonatkozik, például a teniszezésre. Ha tudom, milyen az a szerep, amiben alakítanom kell, sokkal szabadabb, sőt, felszabadultabb vagyok” – mesélte a színésznő.

Kurta Niké / Fotó: jegy.hu

Kurta Niké / Fotó: jegy.hu

Kurta Niké az interjúban arról is beszámolt, milyen volt Zsótér Sándor osztályába járni. “Ő egy életre való csomagot ad. Óriási tudása van, nemcsak lexikális értelemben. Széleskörűen látja és értelmezi a világot maga körül, és nagyon pontosan tud az emberekhez szólni. Minden mondatának súlya van. Éppen ezért egy-kettőt mind a mai napig magamban hordozok. Az egyiken például pont a napokban gondolkoztam el, pedig körülbelül négy évvel ezelőtt hangzott el. Én általában nagyon sokat mosolygok, ezért ő akkor mindig azt mondta, nekem bohócfejem van. Aztán nemrég jöttem rá, hogy én, ha az életben kínos szituációba keveredem vagy valamilyen szomorúság ér, akkor is nevetek vagy mosolygok. Lehet, hogy igaza volt? Akkoriban nem gondoltam így. Sajnos, amióta kikerültem az egyetemről, nem volt alkalmam vele együtt dolgozni, de remélem, ez a jövőben változni fog” – mondta a Színművészeti egykori hallgatója.

“A színházi munkáim megtaláltak. Szerintem az embert olyan dolgok találják meg, amelyekre készen áll. Nem arról van szó, hogy ezeknek a szerepeknek sorsszerűen elém kellett jönniük, de hál´Istennek mindig szerencsés feladatokat kaptam. A színházi nevelés esetében nagyobb részem van, azt már én fedeztem fel magamnak. Nagyon fontos részévé vált az életemnek, és szeretném, ha a jövőben még inkább az lenne. Augusztus végén be is adtunk egy, a kolléganőmmel közösen írt drámát a Kerekasztal Nevelési Központ pályázatára. Valamiért most arrafelé sodródom, hogy ennek a pályának a kevésbé kiszolgáltatott szeletét is feltérképezzem. Ennél a műfajnál nem arra kell koncentrálnom, hogy ki gondolkodik bennem, hanem arra, hogy én hogyan vagyok képes gondolkodni magamban és másokban. (…) Nem önmagáért szól az előadás, hanem fontos a résztvevők jelenléte és aktivitása. Engem az érdekel, hogyan tud a néző szereplővé válni anélkül, hogy kifejezetten ‘játszania’ kelljen. Közösen tudunk beszélgetni fontos, valós kérdésekről, amelyek tényleg érdekelnek minket, embereket. Ez kézzelfoghatóbb, mint a nagyszínpadi előadások esetében, ahol tulajdonképpen annyi a ‘tét’, hogy nevetett a közönség vagy nem, tapsoltak vagy nem, milyen kritikát írtak a darabról. Sokkal jobban érdekel, hogy az, amit csináltam, megmozgatta-e az embereket. Megmozgatás nálam már az is, ha a nézőknek egy apró kérdésről alkotott véleményük egy picit változik az előadás végére” – fejtette ki Kurta Niké.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok