“Egy művésznek szüksége van a szárnyakra” – Szűcs Nelli válaszolt

2018 augusztus 15. szerda, 8:00

A Jászai Mari-díjas és érdemes művész már 25 éve van a pályán, 2013 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja. Három évvel ezelőtt mutatta be önálló estjét, a Fedák Sárit. Szűcs Nellivel az alkotói folyamatról és színészi hitvallásáról a Deszkavízió beszélgetett.

A Deszkavízió interjújából:

2015 októberében mutatta be önálló estjét, a Fedák Sárit, melyben az ország talán legismertebb primadonnájának életét jeleníti meg közel két órában. A színésznő legutóbb Szentendrén, a Ferenczy Múzeum udvarán játszotta el az előadást, amit a közönség álló tapssal jutalmazott: “Tudtam, hogy én, mint Szűcs Nelli szeretnék Fedák Sáriról mesélni. Úgy próbáltam összeállítani az estet, hogy minden benne legyen róla, a gyerekkorától a haláláig, és minden fontosabb állomásba beleszőttem azokat a dolgokat, amik engem összekapcsolnak vele, amiről én is úgy gondolkodom, mint ő (…) Fedák Sári talpraesett volt, nagyon fiatalon megtanulta, hogy mindent egymaga intézzen. Nagyon szerette az édesapja, de féltette a színészi pályától (…) viszont később az utolsó lovát is eladta volna, csak hogy Sári jelmezeit kifizethesse. Akkoriban ugyanis nem a színház, hanem a színészek maguk varratták a ruhákat, hozatták Párizsból a parókákat, elképesztő költségek voltak (…) Nagyon érdekes, hogy ahogyan Sárit sem szerették volna színésznek, az én édesanyám is eleinte szégyellte mondani a faluban, hogy az ő kislánya mit is tanul” – mesélte Szűcs Nelli.

Szűcs Nelli a Fedák Sári-esten / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A színésznő elmondta: “Azt szeretem, amikor a néző úgy ül be egy előadásra, hogy ott először szembesül mindennel, a díszlettel, jelmezekkel. Nézőként magam szeretném megtapasztalni a dolgokat, ezért úgymond szűzen ülök be az előadásokra, még Zsolti (Trill Zsolt, a színésznő férje – a szerk.) próbáit sem nézem meg. Ezért sem szeretem, amikor a büfében a kollégák néha jelmezben esznek-isznak, szerintem ezzel nem tisztelik meg a színházat sem. Erről már Fedák Sári is írt, majdnem száz évvel ezelőtt, hogy „megölték” azt, aki cigarettázott vagy kávézott a jelmezében, vagy már reggel ivott. Mert így silányodik el minden. Nem szeretnék senkit se megbántani, akinek nem inge, ne vegye magára, de nekem fáj az is, hogy sok mindent mintha nem adnának át a fiatal generációknak. Ott van végem, amikor valaki utcai cipőben és ruhában jön be próbálni, abba a térbe, ahol megszületik a csoda. Ezek apróságnak tűnhetnek, de ahogy Sztanyiszlavszkij is mondta, a fogasról kezdődik a színház. Akár egy próbáról, akár az előadásról van szó, tisztán kell belépned a térbe, kint hagynod a problémáidat, és ehhez át kell öltözni” – nyilatkozta.

Szűcs Nelli a Fedák Sári-esten / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Szűcs Nelli kiemelte: “Soha nem vagyok fukar a jó szavakkal, ha tetszik valami. Úgy hiszem, hogy ezeket el kell mondani, mert egy művésznek szüksége van a szárnyakra. Ha megérzi, hogy jó, amit csinál, hátha emiatt legközelebb még jobbat szeretne létrehozni (…) Ha én kapok egy pici jót, azt megsokszorozva adom vissza. A színház is úgy jön létre, hogy amint adok, rögtön érzem, hogy mit kapok vissza a nézőktől, amit majd egy következő előadáson tovább tudok adni. Észre kell vennünk az apróságokat is, tudnunk kell ezeket értékelni. Az emberek ingerküszöbe annyira magasra került, hogy valami nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy megérezzék a jót. Miközben ott vannak körülöttünk az apró örömök is, és ezeket kell nekünk naggyá varázsolnunk, és így talán boldogabbá tesszük a saját életünket is a problémák ellenére” – hangsúlyozta.

A teljes cikk itt olvasható.