Székely Csaba: “Ma egy dráma már meg sem tud bukni”

2018 augusztus 17. péntek, 8:00

A Marosvásárhelyen született Székely Csaba a kortárs magyar drámairodalom egyik legeredetibb figurája, aki a Terápia című HBO-sorozat egyik forgatókönyvírója is volt. A szerzőt a Nullahategy kérdezte.

A Nullahategy.hu cikkéből:

Székely Csaba kiemelte: “…szerintem ma az egyik legnagyobb probléma a félelem. Színházban ekkora mértékű öncenzúrára, azt hiszem, ’89 óta nem volt példa. Ódzkodnak a mai problémák ábrázolásától, nem akarnak kényes dolgokat kimondani, mert félnek, hogy baj származhat belőle (…) Némelyek a barátaiknak is képesek hátat fordítani, ha túl kockázatosnak ítélik a velük való együttműködést, és ezt ma nem gyávaságnak, hanem stratégiának hívják (…) Tévedés azt gondolni, hogy fiatal rendezőkkel, új arcokkal a régi jó energiák feltámaszthatók, felpezsdíthetők, mert nem, nem ezen múlik a jó színház, hanem a légkörön, az általános hozzáálláson. Ahol gyávaság uralkodik, ott a művészet meghal. Szívesebben nézek bulvárszínházat, mert a saját műfajukban nem beszélnek mellé, és azt kapom, amit ígérnek, vagy gyakran többet. De, mondom, van vagy három üdítő kivétel, ahova szívesen járok. Muszáj megemlítenem még egy problémát: a szolidaritás hiányát. Mi történik, amikor valakit politikai okokból támadás ér? Kiáll mellette a teljes szakma? Pár ember talán kiáll. A többi reszket, vagy szarik rá, vagy örül, hogy az illető bajba került, elvégre megérdemelte” – nyilatkozta.

Székely Csaba

Arra a kérdésre, hogy nehéz a magyar közönséget a megszokottól eltérő előadások, drámák felé terelni, Székely Csaba így felelt: “Ez egyfajta íratlan szabály: nagyszínpadon nagy klasszikusok és közönségbarát művek, kisszínpadon kis klasszikusok és félőrült rendezők munkái. Kortárs magyar darabokra nincs igazán kereslet, általában csak kisméretű, ötven-száz férőhelyes termekben találkozunk velük. Az egy biztonságos méret. Nagyszínpadra, több száz nézővel, már kockázatos felengedni minket. Pedig szerintem a dráma próbája a nagyszínpad. Ma egy dráma már meg sem tud bukni, mint annak idején Móricz Zsigmond vagy Molnár Ferenc egyes darabjai, mert kis nézőszámú térben el lehet evickélni egy évadot akkor is, ha gyenge a darab vagy rossz a fogadtatása. Hosszútávon ez mindenkinek rossz, elsősorban a magyar drámairodalomnak. Hogy hogyan lehetne ezen változtatni? Nehezen, mert nemcsak a közönséget kéne terelgetni. Egy olyan totális színházi program kéne ide, ami a teljes színházi kultúrát fejleszti: nézőt, írót, színházat, kritikust, mindent. Mondjuk nem ártana hozzá egy normális kulturális légkör, de elvileg nem lenne lehetetlen megvalósítani, én szívesen kidolgoznám a tervet. Bár gyanítom, hogy nem bíznák rám” – mondta.

A Terápia című HBO-sorozat egyik forgatókönyvírója volt, melyre így emlékezett vissza a drámaíró: “Minden percét élveztem, és hálás vagyok, hogy részt vehettem benne. Annyiban van átjárás drámaírás és forgatókönyvírás között, hogy színészek szájába adsz szövegeket, de alapvetően ez két különböző mesterség, más-más fogásokkal. A munkafolyamat is más, és természetesen a végeredmény is. Remélem, nem tűnik fizetett HBO-reklámnak, ha azt mondom, hogy ami ott van, az a professzionalizmus magasfoka. Mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából, és ki is hozza. Nem számít, hogy kire szavazol és miben hiszel, csak az számít, hogy jól csináld, amit vállaltál. És ebben nem hagynak magadra, hanem segítenek. Ráadásul a kávé is finom” – mesélte.

A teljes interjú itt olvasható.