“Nem kukorékolunk hiába” – Novák János válaszolt

2018 augusztus 22. szerda, 8:00

1992-ben pályázaton elnyerte az akkor megalakult Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház azóta is megőrzött igazgatói posztját. Novák Jánossal a HVG beszélgetett. LAPSZEMLE.

A HVG interjújából:

Arra a kérdésre, hogy több évtizedes pályája alatt változott-e a gyerekszínház, Novák János így felelt: “Sikerült elérni, hogy ma már a legjobb művészek és az új generációk számára is kihívás és önkifejezési lehetőség ez a terep, ezért mi is rengeteget tettünk. Sokáig maradék pénzből és próbaidőből, éppen ráérő színészekkel pipálták ki a feladatot. Újdonság, hogy korcsoportok igényeihez igazodunk, nem általában a gyerekeknek játszunk. Tabutémákról is beszélhetek a kiskorúaknak a színpadon. De megijeszteni nem szabad őket. Ha nehéz történetet hozok szóba, azt feloldom előadás közben. Nem kivezető utat kínálok a szorongató témában. A nézők iránt érzett felelősségvállalás különböztet meg minket a felnőttszínházaktól” – szögezte le a direktor.

Novák János

Novák János kiemelte: “A színházi karriervadászoknak nem a gyerekszínház a céltáblájuk de az előadásaink minősége, a társulatunk növekvő elfogadottsága, nemzetközi sikereink segítettek a megmaradásban. Azok az első generációk, amelyek nálunk szerették meg a színházat, ma már felnőttek. Büszkék lehetünk, hogy hozzájárulhattunk egész emberré növekedésükhöz (…) Az új gondolatok ma is testet öltenek a színházakban, de ma már más fórumok is rendelkezésre állnak a vélemények ütköztetésére. Persze színházakon belül és kívül is tele vagyunk konfliktusokkal, érzékeny a lelkünk, hamar meg tudunk sértődni és sérteni másokat. De a döntő pillanatokban, érezve a közönség támogatását, vállvetve dolgozunk, és egy méterrel a föld fölött járunk” – nyilatkozta.

Ha kellett, MMA-s konferenciának adott helyet, és számos fontos nemzetközi megbízatása mellett “beiratkozott” az Emmi színházi bizottságába is, melynek kapcsán a színházigazgató kiemelte: “Ezeken a fórumokon el tudtam érni, amiért az ASSITEJ nemzetközi ifjúsági színházi szövetség magyar központja már régóta küzd. A Teátrumi Társaság saját szlogenje lett, hogy évente egyszer minden gyerek jusson el színházba. A minisztériumi bizottságban, az olyan témákban, amelyek esetében mások felkészültebbek voltak, csatlakoztam a döntésekhez. A budapesti színházak és a bábszínházak ügyében számított a tájékozottságom. A bábszínházak képviselete külön is az én feladatom volt. Megmaradtak ezek a társulatok, és ha nem is maradéktalan boldogságban, de biztonságban működhettek, és fantasztikus előadásokat köszönhetünk nekik. Ha volt értelme a bizottsági részvételemnek, akkor ez az (…) Biztosan csak arról beszélhetünk, ami már megtörtént: 26 évet megéltünk, és minden saját munkám, a zeneszerzéstől a Cseh Tamás- és Ady-esteken át a rendezésig becsatornázódott ide. Döntögettük a korlátokat, baromi jó dolgokkal álltunk elő, újítóként kukorékoltunk, akkor is, amikor épp nem hajnalodott, de minden reggel megerősíti a hitünket, hogy nem kukorékolunk hiába” – mondta.

A teljes cikk a HVG-ben olvasható.