Végső búcsút vettek Kerényi Imrétől

2018 augusztus 31. péntek, 19:23

Kerényi Imre reneszánsz emberként élt – hangsúlyozta a Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendezőt, színigazgatót, miniszterelnöki megbízottat búcsúztatva Götz Béla díszlettervező augusztus 31-én, pénteken a Fiumei úti sírkertben.

“Reneszánsz emberként, szellemi mecénásként élt közöttünk” – fogalmazott a ravatalnál Götz Béla Jászai Mari-díjas díszlettervező, aki számos színházi darabban dolgozott együtt Kerényi Imrével.

Kerényi Imre temetése / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Mint felidézte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán frissen végzett számos tehetséges rendező közül Ádám Ottó, a Madách Színház főrendezője Kerényi Imrét, a volt bencés diákot választotta, ő kapott szerződést a teátrumba. Pályája első szakaszából kiemelte a Csíksomlyói passió rendezését a Várban alakult Népszínházban, amelynek társszerzőjeként a nyelvújítás előtti ízes magyar beszédet teremtette újra.

Kitért arra, hogy Kerényi Imre igazi népszínházat hozott létre Szentendrén, színházat igazgatott Szolnokon, és 1990-ben, Ádám Ottó nyugalomba vonulása után szinte közfelkiáltásra lett a Madách Színház igazgatója. “Miközben a színpadon pezsgő élet folyt, a pincében színészklubot kezdett építeni” – emlékezett vissza Götz Béla, hozzátéve, hogy később, amikor Kerényi Imre már keveset rendezett, akkor is írt, szervezett és a társadalmi élet minőségét felemelő programokat segített létrehozni, “utolsó nagy ívű projektje a vörösberényi ifjúsági tábor volt”.

Kerényi Imre temetése / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Régi barátok, “játszótársak” nevében Huszti Péter Kossuth-díjas színművész, a nemzet művésze búcsúzott, aki felidézte, hogy ötven évvel ezelőtt, főiskolai hallgatóként kötött barátságot Kerényi Imrével.

“Meglepő jelenség voltál, hosszú fekete kabátban, elegáns fekete kalapban, hosszú sállal. Irigykedve néztük magabiztosságodat, hallgattuk álmaidat egy megújuló színházi világról” – fogalmazott Huszti Péter. Mint kiemelte, Kerényi Imre lázba hozta a főiskolát, és rendezései később is jó néhányszor felkavarták a színházi életet.

Kerényi Imre temetése / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

“Váratlan, újszerű megközelítései hadat üzentek a megszokottnak, a kényelmes sikernek. Félelmetes tempóban suhant át az életen, soha nem lassítva vagy megtorpanva, hívőn, elegánsan, ment a maga útján rendületlenül. Kifogyhatatlan ötletekkel, energiával, rendet teremtve rendezett, kutatta a drámák titkát, nekünk szóló üzenetét, tanításai során pedig növendékeivel együtt az élet és a halál nagy kérdéseire kereste a választ, magában és hallgatóiban is a hitet, az igazságot, a tehetséget, az erőt” – mondta Huszti Péter.

 

A művész emlékét ravatalánál családja nevében lánya, Kerényi Katalin idézte fel. Hangsúlyozta, hogy miközben édesapja rendezett drámát, komédiát, operát, “egy percre sem szűnt meg álmodni, tele volt tervekkel, vágyakkal, ötletekkel”.

“Miközben megrendezett minden királyt, Istvánt, Jánost, Leart vagy mást, közben maga is királlyá vált. Királysága szellemi királyság volt, hívei műveltségét, intellektusát, tudását tisztelték. Erkölcseiben szilárd, értékítéletében mindig józan és erős volt” – fűzte hozzá Kerényi Katalin. Megjegyezte: édesapja kiteljesedett a tanításban, és bár bőven volt része sikerben, soha nem tudott kényelmesen hátradőlni.

Kerényi Imre temetése / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Mint fogalmazott, hogy Kerényi Imre élete utolsó éveiben “száz kötetben bányászta elő a magyar irodalom legbecsesebb darabjait, festményekben méltatta a múlt történelmi eseményeit. Életútja sikeres, munkássága befejezetlenül is teljes és elvitathatatlan” – hangsúlyozta Kerényi Katalin.

Kerényi Imre temetése / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A temetésen Orbán Viktor is beszédet mondott. „Európának ezen a táján a férfiak tudják, hogy azért vannak a világon, hogy feltegyék valamire az életüket. Valamiféle nagy dologra. Nálunknál, személyes életünknél nagyobb és fontosabb dologra. Van, akiben ez a velünk született tudás idővel elhomályosodik, s úgy érzi, már az is szép teljesítmény egy élettől, ha talpon marad, és tisztességesen helytáll a mindennapokban, ha egyenesen megállhat az asszonya, a gyermekei, a barátai és a munkatársai előtt. S mindannyian tudjuk, ez valóban nem lebecsülendő, komoly teljesítmény. Igazi férfimunka. És vannak olyanok, mint Kerényi Imre barátom volt, akinek a lelkében ott marad egy motoszkáló érzés, a fülében egy nyugtalanító hang, és időnként aritmikusan dobban egyet a szív, amely emlékezteti: még mindig nem tette fel az életét a rá váró, csak rá kirótt nagyszerű küldetésre. Hiába a siker, a színházi nézőtér vastapsa és a szakmai elismerés, hiába a Kossuth-díj és a kollégák őszinte lelkesedése, hiába a pénz és a tisztes polgári jómód. Az ilyen emberen mindez nem segít, mert tudja, hogy végül úgysem kerülheti el a sorsát. S aztán egy nap el is éri őt a végzete, eljön a pillanat, amikor hirtelen megvilágosodik, hogy miben is áll az ő személyes, senki más által nem teljesíthető küldetése. Ilyenkor kiegyenesedik az élet, eltűnnek a vargabetűk, a cikcakkok és a zsákutcák, csak a nyílegyenes pálya marad” – fogalmazott a miniszterelnök. 

Kerényi Imre temetése / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

“A nyílegyenes, de nehéz út, amelyre még itt lép rá az ember, de amely az örökkévalóság ismeretlen tájaira is elviheti. És el is viszi – feltéve, ha az ember kitart, ha rajta marad, ha kibírja, ha nem téríti le az önsajnálat, ha van elég szufla, és nem fogy ki a lelkierőből. Eljön hát a pillanat, a hívás, és az ember ilyenkor papnak áll, felcsap katonának, vagy orvos lesz. De leginkább politikusnak áll, vagy legalábbis belép a politika világába, ahol egyszerre lehet a három: pap, katona és orvos. Egyszerre teljesíthet három szolgálatot; mutathat magasabb horizontot, harcolhat az övéiért, és megsegítheti a bajbajutottakat. (…)Kerényi Imre keresztény magyar férfi volt, aki megtalálta az utat, hogy egyszerre szolgálhassa Istenét, hazáját, családját. Örüljünk, hogy megtalálta a boldog élet kulcsát. Örüljünk, hogy a barátunk ilyen szerencsés ember lehetett” – mondta Orbán Viktor.

Forrás: Színház.org / MTI