“Mindezt csak röhögve lehet kibírni” – Gálvölgyi János válaszolt

2018 szeptember 08. szombat, 8:30

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, parodista 70. születésnapján mutatta be önálló estjét a Játékszínben, melyet  szeptemberben is láthat a közönség. A komikus drámai arcát is megmutatja A hullaégetőben, amely a Belvárosi Színház egyik visszhangos előadása. Gálvölgyi Jánossal a 186 óra beszélgetett.

Gálvölgyi János

Gálvölgyi János

A 168 óra interjújából:

1968-ban színészparódiáival megnyerte a Ki mit tud?-ot, melynek kapcsán Gálvölgyi János felidézte: “Én csupán mindenáron színész akartam lenni, de kétszer is kirúgtak a színművészeti rostáiról. A Ki mit tud?-ra versmondással jelentkeztem, de a felvételi irodán egy elvtársnő rám nézett, majd közölte: „Abba a kategóriába már hétszázan beneveztek. Nem tud mást?” „El tudom mondani ugyanazt a verset több színész hangján is” – feleltem. Erre beírt az egyéb kategóriába, parodistának. Az elődöntőben Arany Jánostól A walesi bárdokat mondtam, a középdöntőben Cyrano monológját, 17 hangon. Az utolsó fordulóra pedig Karinthy Így írtok ti-írásaiból válogattam. Akadt olyan újságíró, aki megdicsért: nemcsak a paródiáim kitűnőek, de a szövegeim is. Nem tűnt fel neki, hogy Arannyal és Karinthyval „dolgoztattam”. A jelentkezési lapomra azt írtam: 36 színészt parodizálok. Közülük egyedül Ajtay Andor volt az, aki a tévéadás után azt üzente: ez pofátlanság volt! Soha nem találkoztunk személyesen” – mesélte.

Latinovits Zoltánt is utánozta, akiről így emlékezett a színész: “Tőle tényleg féltem. A Ki mit tud? adásának másnapján Judittal, aki a feleségem lett, bementünk a Fészek klubba. Ott ült Latinovits is, Ruttkai Évával. Úgy megijedtem, hogy kiszaladtam, de egy ismerősöm utánam jött, visszavonszolt. Bemutatott Latinovitsnak, aki kijelentette: nagyon tetszett neki a paródiám, legfeljebb nem kellett volna Gábor Miklóst is olyan hosszan utánoznom. Ők ketten ugyanis nem voltak jóban. De például Márkus László annyira örült, hogy szerepelt a paródiáimban, hogy házibulit szervezett a lakásán, és én voltam az est attrakciója. Később részt vettem egy rádióműsorban, amit Vitray Tamás vezetett. Fel kellett hívnom élő adásban Márkus cukrászát – neki az is volt, mert imádta az édességeket –, és beszélgetnem vele Márkus László hangján. Nem vette észre, hogy beugrattuk” – árulta el Gálvölgyi János.

Gálvölgyi című önálló estjét májusban, 70. születésnapján mutatta be: “…hírét vettem, hogy az idei születésnapomra készülnek valamivel. Mivel rettegek az ünnepléstől, a meglepetéspartiktól, gondoltam, elébe megyek ennek, és inkább én próbálok adni valamit az embereknek. Így született meg ez a műsor (…)  Ebben is van irodalom és zene, és persze sok-sok emlék. Nemrég kaptam egy kimutatást: ötven év alatt 104 premierem volt. Ebből nem egyszerű szelektálni. A memóriám válogatott: arról beszélek, ami eszembe jutott, azokról a kollégákról, akiket ma is nagyon fontosnak tartok” – nyilatkozta a színész-parodista.

Gálvölgyi János kiemelte: “Szerintem a cirkusz a legmagasabb művészet. Gyerekkorom óta lenyűgöztek a bohócok, és máig hálás vagyok annak, aki megnevettet. De a vicceket már nem szeretem, mert sokszor sekélyesek. Az igazi bohócokban viszont ott a fájdalom. Ismerik a tragédiákat is, és hogy mindezt csak röhögve lehet kibírni” – mondta.

A teljes cikk itt olvasható.