Bezerédi Zoltán: “A neveket nem kell kimondani, a néző majd pontosan tudni fogja”

2018 szeptember 10. hétfő, 7:39

A Katona színésze idén is a szombathelyi Karneválszínház művészvendége volt. Bezerédi Zoltánt többek között erről is kérdezte az Art7 portál.

 

Az Art7 cikkéből:

Elég gyakran ad interjút, rendszeresen megszólal a sajtóban. Arra a kérdésre, hogy mindig ilyen jó viszonyban volt-e a hazai médiával, Bezerédi Zoltán így válaszolt: “Talán inkább csak jól veszem az érdeklődésüket, annak veszem, ami: azt gondolom, a sajtó arra szolgál, hogy reflektáljon arra, amit csinálok, véleményezze azt, és adjon hírt rólam. Kölcsönös viszonynak érzem, de természetesen nem mindig súrlódásmentes, ugyanakkor ez a színházi életemnek szerves része. (…) A színház és a sajtó kölcsönhatásban él, egymást erősítik, bár a funkciójuk más, mégis hasonló felületeken működünk; jól kell használni ezt a kölcsönösséget.”

Bezerédi Zoltán / Fotó: Süveg Áron

Bezerédi Zoltán / Fotó: Süveg Áron

Szombathelyen az idei karneválszínházi előadás egy Le Sage-darab volt, a Szerelmi üzletek Valló Péter rendezésében. Az olvasópróbán a színész által játszott dúsgazdag figurával kapcsolatban is felmerültek találgatások, hogy melyik magyar közéleti szereplőnek feleltethető meg. “A színházban az a jó, hogy ez nincsen nyíltan kimondva. Ez egy közös krimi: mi tudatosan úgy tárgyalunk az élethez hasonló dolgokról, hogy a néző ráismerhessen mechanizmusokra, életformákra. A neveket nem kell kimondani, ő azt majd pontosan tudni fogja. A kádári éra már megengedőbb időszakában alakult ki az a jelenség, hogy mi már-már kimondtunk dolgokat, a néző pedig ki is mondta helyettünk. Sokszor felállva tapsoltak, jelezve, hogy jaj de jó, hogy mi már kimondjuk! Nem mondtuk ki, de ők mégis tudták. Ez a társasjáték már akkor zajlott, de most újra ez van. Tíz évvel ezelőtt kicsit vergődött a színházszakma, de olyan rossz a jelenlegi tévéműsor-struktúra, annyi az átpolitizálás, a dilettantizmus, hogy a nézők elszoktak a tévézéstől. Nincs is tévékultúra: színház- és internetkultúra lett helyette. A budapesti művészszínházak telt házakkal játszanak, mert jönnek az emberek és várják a közösen beszélt nyelvet. Az évad június végére tolódott ki, a néző falni akarja a színházat, mert valós információkat és értékeket kap az államilag diktált tévécsatornákhoz képest” – fejtette ki Bezerédi Zoltán.

A színész arról is beszélt, hogy manapság már nincsenek műhelyek, direktorok vannak, akik meghívnak rendezőket. “A legnagyobb baj nem is ez, hanem hogy remake-elés van. Ez azt jelenti, hogy a sikert kell adaptálni. Bemutatunk egy Indul a bakterházat egy évben nyolcszor! A rendezőket gyakran úgy szerződtetik, hogy egyszerre két helyen csinálják meg ugyanazt az előadást más szereposztással: ez nem társulathoz méltó. Ennek vannak gazdasági okai is, de szempont az is, hogy nem kell gondolkodni. Nem kell új darabokat elővenni. A legnehezebb új irodalmi műveket elővenni, kockáztatni, megfogalmazni új gondolatokat, akár klasszikusok segítségével. Legjobban a filmadaptációkat utálom: nagy siker volt filmen? Akkor mi most megcsináljuk színházban is! Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ezekből mennyi sikerült” – mondta a Katona társulatának tagja.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok