Ullmann Mónika: “Fontos, hogy legyen bennünk kíváncsiság a másik iránt”

2018 szeptember 14. péntek, 9:00

A Rózsavölgyi Szalonban szeptember 14-én mutatják be a Táncórákat, melyben Ullmann Mónika egy egykori Broadway-táncosnőt alakít. A színésznő karakteréről, a szereplők egymáshoz fűződő viszonyáról és az autizmusról a Deszlavíziónak mesélt.

A Deszkavízió blog interjújából:

Az általa alakított Senga karakteréről Ullmann Mónika elárulta: “Ez a nő feltette az életét a táncra, de elütötte egy autó, aminek következtében megsérült a térde, és mivel van egy örökletes betegsége, nem lehet őt megműteni (…) az a rögeszméje, hogy márpedig ő addig megy, amíg nem talál egy orvost, aki hajlandó megműteni ezzel a veleszületett betegségével együtt. Persze, egy orvos sem vállalja a beavatkozást. Ez viszont őt nem érdekli, ahogy a rögeszméjén kívül semmi más sem, nincs más célja az életének (…) ebben a mélypontban találja meg őt a szomszédja, Ever, egy nagyon magasan kvalifikált autista egyetemi tanár, aki teljesen egyszerű kéréssel fordul Sengához: tanítsa őt meg táncolni, mert lesz egy gálaest (…) Akkor kezdi el érdekelni a „feladat”, amikor kiderül, hogy a férfi autista, mert kíváncsi lesz az ő világára. Hiszen mindenkinek van valamilyen sztereotip képe az autistákról (…) de ahogy mi is sokfélék vagyunk, úgy az autizmusnak is számos variációjával találkozhatunk” – hansúlyozta.

Ullmann Mónika és Dicső Dániel / Rózsavölgyi Szalon: Táncórák – olvasópróba / Fotó: Éder Vera

A színésznő kiemelte: “Sokan úgy gondolkoznak, hogy vannak az egészségesek és vannak a „sérült, beteg” emberek. Én viszont azt gondolom, nincs ilyen éles határ, és a darab is ezt mutatja. Az én karakterem elvileg egy teljesen egészséges nő, csakhogy az élethelyzetéből fakadóan szembetalálkozott egy olyan problémával, amelyet nem tud megoldani, amelyen nem tud továbblépni. Egy „normális” gondolkodású ember feldolgozza a traumáját, azt, hogy balesetet szenvedett, majd megfogalmaz egy B-tervet és kitalálja, mihez tudna kezdeni. Senga viszont képtelen erre. Hányszor látunk ilyet az életünkben is? Vagy gondoljunk csak a szokásainkra: meddig normálisak és mikor kezdenek mániává válni? Sokfélék vagyunk, és ebbe a sokféleségbe férnek bele az autisták is. Ha megvan bennünk a kíváncsiság a másik iránt, ha fel tudunk tenni kérdéseket, amelyek valóban érdekelnek minket és amelyekre a válaszokat valóban meghalljuk, akkor születhetnek igazi kapcsolatok” – fogalmazott.

A próbafolyamatról Ullmann Mónika így mesélt: “Már akkor nagyon tetszett a darab, amikor elolvastam, és annak is nagyon örülök, hogy a Rózsavölgyi Szalonban játszhatom. Láttam már több előadást itt, és vágytam ide (…) Dicső Dániel, a rendező nagyon jól vezet minket, de mi is nagyon figyelünk egymásra Lacival (Józan László, a darab másik szereplője – a szerk.). Mind a kettőnknek rettenetesen tetszik a darab, nagyon bízunk benne, szeretnénk minél többet kihozni belőle. Szeretem próbálni” – mondta.

A teljes cikk itt olvasható.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok