“Mindent tudott a színházról” – Elhunyt Lázár Egon

2018 szeptember 15. szombat, 23:47

Meghalt Lázár Egon­, a Víg­szín­ház gaz­da­sá­gi ta­nács­adó­ja, ko­ráb­bi gaz­da­sá­gi igaz­ga­tó­ja, Budapest díszpolgára, aki több mint 50 éve volt a társulat tagja, aki több ízben íróként is bemutatkozott.

Lázár Egon

Lázár Egon mindig is szerelmes volt a színházba (amatőr szinten színészekedett), mégsem tudatosan keveredett ebbe a világba, amelyben öszesen több, mint 5 évtizedet töltött el, ebből 13 évet a Déryné Színháznál, 40-et pedig a Vígszínháznál.

“Minden sorából és anekdotájából érződik, hogy mennyi mindent tud a színházról – és hogy mennyi mindent tanult az életről a színház segítségével. Talán azt is, hogy a játék öröme mennyire fontos. “Nem véletlenül vallja, hogy született homo ludens.” (Olvass Bele)

1921 decemberében született, édesapja banktisztivelőként dolgozott, a család 1924-től Budán élt, a Kléh István utcában. Az elemi iskola után nyolc év következett a cisztereknél, ahonnan alapesetben egyenes út vezetett volna az egyetemre, azonban 1939-ben, az érettségi évében ez egy zsidó fiú számára már lehetetlen volt. Maradt a gyors és gépíró iskola, majd az első munkahely egy cukorgyárban. Azonban a jól induló karrier félbeszakadt, mert jött a munkaszolgálat, aztán az orosz hadifogság, majd nemsokára a Déryné Színház, a többi pedig már színháztörténelem…

Lázár Egon Visszapillantó, Ráadás és Harmadik csengetés címmel írta meg emlékiratait arról a sok-sok évtizedről, amelyet a magyar színházi életben eltöltött. “Remek stílusban, elegáns humorral és sokszor öniróniával megírt kötetének minden sorából árad a színház komplex ismerete, izgalmas tényekkel, történetekkel, anekdotákkal, a nagyközönség számára élvezetes kulisszatitkokkal” – írta róla a kritika.

 “Lázár Egon fogalom, a színházi világban tájékozott emberé. Kitűnő író is, persze, az anekdotamesélés tette azzá. Az anekdota pedig a halhatatlanság biztos előlege”. (Ungvári Tamás)

Így írt róla Upor László dramaturg:

Lázár Egon úgy hozzátartozott a Vígszínházhoz, mint a kupola vagy a főlépcső. Örökös gazdasági igazgatóként (és még azután is) megszámlálhatatlan éven át kísértett a ház minden zugában élénk tekintetű, érdeklődő, szeretetteli bölcs manóként.

Az ember néha olyan ostoba, hogy a józan észnek ellentmondva elhiszi: aki kilencvenhét évet ilyen szellemi frissességben megélt, az már nem is megy el soha. Egon ennél okosabb volt, és ezt ma is bizonyította. Utolsó gesztusként megmutatta, hogy örökké még ő sem élhet.

Forrás: Facebook, smokingbarrels.blog.hu, Vígszínház, Olvass Bele