Kárpáti Péter: “Az a legnagyobb élmény, amikor generációk dolgoznak együtt”

2018 szeptember 16. vasárnap, 8:16

Generációkról, közösségről és a színházi szakma visszásságairól beszélt a drámaíró a Revizor Online-nak. Lapszemle.

 

A Revizor Online cikkéből:

Kárpáti Pétert a Tótferi című művéért a legjobb független előadás kategóriájában jelölték idén a Színikritikusok Díjára. A szerző elárulta, volt már olyan, hogy elkezdett olvasni egy kritikát, de félbehagyta, mert látta, hogy csak felbosszantaná magát. “Nehéz objektíven a saját előadásaim recepciójáról beszélni. Viszont a dramaturgosztállyal szoktunk kritikákat és szakmai beszélgetéseket elemezni. Van pár szempont, amiben hasonlít egymásra ez a két szakma, viszont a dramaturgok nem nagyon írnak előadásokról, így csak a kritikák segítségével tudunk bizonyos dolgokat tanulmányozni. Bocs, ezek általában az elkerülendő, a negatív jelenségek, de hát az oktatásban ez a hatékony. Persze, volt már olyan is, hogy arról beszéltünk, milyen pontos egy-egy gondolat” – mondta Kárpáti Péter.

Kárpáti Péter

Kárpáti Péter

“A rendezői színház azt jelenti, hogyan tudsz a színházi jelek és eszközök komplexitásán keresztül közölni valamit. De mivel nagyon nehéz (főleg részletezően) írni arról, hogy mit ad ki együtt ez az egész, milyen rétegei és összetevői vannak, és azok hogyan hatnak egymásra, ezért a kritikusok nagy része egyszerűen kimetszi belőle az úgynevezett rendezői értelmezést, és mellesleg odaírja a végére, hogy milyen szépen játszott XY, vagy hogy milyen szép volt a díszlet. Ha a Titkos Társulattal csinálunk egy munkát, elsődleges az a szempont, hogy közösen hozzuk létre, és amikor ennek ellenére egy kritika mesterségesen elválaszt a társulattól, az rosszul esik akkor is, ha jót írnak rólam, hiszen a kollégáim nem kapják meg a kellő figyelmet és megbecsülést” – hangsúlyozta a drámaíró.

Arra a kérdésre, hogy szándékos, vagy csak így alakult, hogy fiatalokkal dolgozik, Kárpáti Péter így felelt: “Mindig borzalmasan nyomaszt, hogy a nehéz körülmények között mit várhatok el a többiektől, nyilván fiatalabbakkal szemben kevesebb bennem a lelkifurdalás. Elsősorban a pénztelenségre és az éjszakai próbákra gondolok. De az a legnagyobb élmény, amikor generációk dolgoznak együtt. Például A negyedik kapuban, ahol a három huszonéves mellett ott volt Fodor Tamás, Nagy Zsolt és Tóth Ildikó. Ilyenkor megrázó tartalommal telik meg az a közhely, hogy a fiatalság nem életkori kategória.”

A teljes interjú itt olvasható.