“Nálam a jó minőség az alap” – Gulyás Dénes válaszolt

2018 szeptember 17. hétfő, 8:01

Nem tűri a silány produkciókat, a felkészületlen pályatársakat Gulyás Dénes, aki most épp prózai darabot rendez. Az alkotót a Növekedés.hu kérdezte.

 

A Növekedés.hu cikkéből:

“Ma már nem lépek fel, ha csak nem ég a ház. Hatvannégy évesen méltósággal kell viselkedni, az operaénekes karrierem befejeződött. Elég volt, szép volt, sőt, fantasztikus volt, de már nem akarok reggelente azon izgulni, hogy ‘jaj, ma este vajon lesz-e hangom?’. Maximalista vagyok. Annyit skáláztam, hogy most már nem vágyom ilyen stresszre, a fiatalabbaké a terep. Szép emlék marad, amikor hetente még zsinórban énekeltem, ha kellett a világ különböző pontjain és legrangosabb operaházaiban csakúgy, mint a kisebb teátrumokban, koncertpódiumokon, ahová sajnos néha-néha az asztmám is elkísért. Sok más szép feladatot tartogat így is az élet. Újabb évkezdés a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol évek óta az ének-tanszéken tanítok, a Pécsi Nemzeti Színháznak továbbra is a zeneigazgatója vagyok, zenés és most éppen egy prózai előadást is rendezek. Sőt, mindemellett írok is” – sorolta Gulyás Dénes.

Gulyás Dénes / Fotó: pecsma.hu

Gulyás Dénes / Fotó: pecsma.hu

Világhírű operaénekesként prózai darabot is rendez, a Spirit Színházban a Mario és a varázslót viszik színpadra. “Nagyon élvezem. Fantasztikus közeg, nagyszerű társulat, mindenki tenni akar a sikerért, most folynak a próbák. Lubickolok a feladatban, nem is teher, hogy Pécs és Budapest, illetve lakhelyem Nagykovácsi között ingázom. Éppen Pécsett voltam, amikor a feleségem felhívott, hogy este akarunk-e színházba menni. Persze, hogy igen volt a válasz, szinte repültem idáig. Egy zseniális előadást láttunk, Federico Garcia Lorca talán legjelentősebb műve a Bernarda Alba háza, teljesen magával ragadott. Ez megadta a löketet, és egész egyszerűen ide szoktam. Kiváló szereplők, valóban minőségi darabokat játszanak. Nálam a jó minőség az alap. A világból ki lehet kergetni a gagyi műsorokkal, zenével, előadásokkal, a primitív tévécsatornákkal, a közízlést romboló szennyel. Pedig sajnos azoknak áll a világ most, akik ilyen, nem is tudom, hogy minek nevezzem helyeken gőgicsélnek. Miután törzsvendég lettem a Spirit Azínházban, Perjés János igazgatóval odáig jutottunk, hogy mi lenne, ha én is elvállalnék egy rendezést. Így került Mario és a varázsló a palettámra. Gyúrjuk csiszoljuk a darabot. Október 18-án lesz a bemutató, most a felénél járunk a munkának. Mint a blogomban is írom, folyamatosan alakítjuk a darabot, próbálunk egy helyzetet, szituációt, egy párbeszédet, mozgást; így és úgy, aztán megint másként. És újra meg újra megbeszéljük, miért, és hogyan lehetne jobb vagy csak más az a jelenet. A műben elképesztő folyamat a megalázás, a gúny, a cinizmus és az ördögi mesterkedés, amit a közönség olykor nevetve megtapsol, miközben ők maguk is alanyai a magaláztatásnak, a manipulációnak Pici térben gyakorlunk, intim a környezet. Elgondolkodtató mű, remélem a közönség is így látja majd. Fontosnak tartom, hogy addig-addig gyakoroljunk valamit, amíg az tökéletes nem lesz” – számolt be a Kossuth-díjas művész.

Gulyás Dénes az interjúban arra is rámutatott, hogy színházanként évente kétmilliárd forint támogatásra lenne szüksége az öt nagy vidéki nemzeti teátrumnak ahhoz, hogy jól tudjanak működni. “És akkor még mindig kevesebb pénz ez, mint az a 11 milliárd 400 millió forint, amennyit egyedül a Magyar Állami Operaház kap éves szinten.
Minden szálat, kapcsolatot megmozgattam az elmúlt évek alatt Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr és Szeged ügyében. Persze nem mondom, hogy nem lett eredménye, ám még mindig messze nagyon alulfinanszírozott a szakma az állami költségvetési részéről, amihez a szponzorok, illetve a városok folyamatos segítsége elengedhetetlen. A Metropolitanban csupán a támogatók listája több tíz oldalnyi a műsorfüzetben, megjelölve, hogy ki és mennyit adott. Úgy gondolom, ez a hozzávetőleg tízmilliárd forint nem akkora tétel egy állami költségvetésben, amely megtépázná a büdzsét. Azon gondolkodom, hogyan lehetne kötelezni az önkormányzatokat arra, hogy a tulajdonukban álló helyi televíziók minden egyes premiert élőben közvetítsenek, így a támogatók is, és a közönség is jól járna. Mégis gyakran falakba ütközöm. A sirámok ellenére az előadások mégis igen magas színvonalúak. Akik ezekben a színházakban dolgoznak, az életüket és vérüket áldozzák a nézőkért. Semmi más nem érdekli őket, csak a tiszta művészet. Minden előadásba újra és újra belehalnak. Ezt kihasználni azonban, mondjuk úgy, nem túl elegáns” – mondta Gulyás Dénes.

A teljes interjú itt olvasható.