“Van itt más is a dilettánsok dühén kívül” – Térey János válaszolt

2018 szeptember 24. hétfő, 7:50

A drámaíró szerint mindenképp a kultúra látja kárát, ha pártalapon próbálunk vizsgálni egy színházat, egy színészt vagy egy szerzőt. Térey Jánost a HVG kérdezte.

A hvg.hu cikkéből:

Az idei POSZT egyik válogatójaként végignézte az elmúlt színházi évad szinte minden fontos előadását. Tapasztalatait a Jelenkorban megjelent esszéjében írta le, amelyben kifejti, hogy igazán jó darabba alig futott bele. “Sokfélének gondolom a magyar színházat. Olyan előadás, amelyik megráz, fölemel vagy egyszerűen csak virtuóz módon szórakoztat, valóban nagyon kevés van, de olyan is ritkán akad, amelyikről fölháborodva megyek ki. Végignéztem a tavalyi és az idei év 182 előadását, nem tehettem meg, hogy otthagyom valamelyiket, mindegyiknek volt valami tanulsága. Ami nagyon divatba jött, az a véleménygeneráló, Hamvai Kornél szavával publicisztikus színház. Amit a színpadról hallunk, az gyakran maga a vélemény. Ez pedig a néző számára csapda, hiszen a kész megfejtés, a néző szájába rágott igazság éppen a gondolkodást oltja ki” – mutatott rá Térey János.

Térey János / Fotó: Bach Máté

Térey János / Fotó: Bach Máté

A drámaíró szerint a jó színház mindig provokatív, ám a jó provokáció mindig indirekt. “Az olyan akció, amelynek egyetlen célja a figyelem fölkeltése, a hiábavaló lemeztelenedés, kivetkőzés, meddő a színpadon. Én azt szeretem, ha másképp jövök ki a színházból, mint ahogy bementem, s ehhez nem kell okvetlenül dühöngenem. Elég, ha történik odabent valami” – tette hozzá.

Térey János esszéjében azt is megállapította, hogy mostanában vidékre és főleg a határon túlra érdemes menni, ha igazán jó színházat akarunk látni. “Én csak az elmúlt két évadról tudom nyugodt szívvel ezt kijelenteni, mert az akkori repertoárt ismerem alaposabban. De az biztos, hogy Kolozsvár vagy Újvidék multikulturális központok. Gyakran rendez például román rendező magyar társulatot, vagy fordítva. Termékeny helyzet. A színházcsinálás különböző hagyományai így szikrázhatnak össze. De olyat is látok, amikor az össze nem illő elemek nem fölerősítik, hanem épp ellenkezőleg, kioltják egymást” – mondta a szerző.

Térey János az interjúban a magyarországi “kultúrharcról” is beszélt. “Én azt látom, hogy nem csak a retorika háborús, hanem ténylegesen háborús is a helyzet. A kultúrharcnak hívott pártos kiszorítósdi konkrét egzisztenciákat, sorsokat veszélyeztet. Egyáltalán nem érzékelem, hogy bármely területen csillapodna, egy-egy újabb téma újabb tápot ad neki. Nem fekete-fehérben szemlélem a kulturális élet szereplőit, kaptam elég nyilat balról, illetve szélsőbalról is. Egyszerűen túl sok liberális tabut sértek a Káli holtakban, hogy szó nélkül elmenjenek mellette. Manapság senki sincs úgymond betiltva, de egyre apadnak a mindenki számára hozzáférhető források, elmaradnak a meghívások. Van itt más is a dilettánsok dühén, a mellőzöttek bosszúszomján kívül. Mindenképp a kultúra látja kárát, ha pártalapon próbálunk vizsgálni egy színházat, egy színészt vagy egy szerzőt. Nem csak kártékony. Iszonyúan megy vele az idő” – fogalmazott a drámaíró.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok