Für Anikó: “Mindig elér minket az újrakezdés varázsa”

2018 szeptember 25. kedd, 7:07

Az Örkény Színház művésze új lemezéről és az újrakezdés lehetőségéről is beszélt a Nők Lapja interjújában. Lapszemle.

“Hányszor volt már, Istenem! 89-ben végeztem a Színművészetin, te jó ég, mindjárt 30 éve, és még mindig olyan várakozással teli egy ilyen évadkezdés. Ez most, hogy elindul, valóságos üdülés lesz a nyárhoz képest. Olyan dús volt. Június végétől kezdve csomó koncert, fesztiválok, forgatások, nagyon jó dolgok, de egymás hegyén-hátán. Az ember persze sok mindenre nemet mond önvédelemből, mert hát egy élete van, de a dolgok természetéből fakad, hogy a munkák valahogy mindig összeszaladnak. Észrevetted? Hiába szeretnénk a jó munkákat, jó feladatokat elosztani, valahogy nem megy. Vonzzák egymást, mint mágnes a gombostűt, és bokrosodnak, tömbösödnek, így kell felkötni a gatyát, és helytállni. Aztán amikor az ember porhüvelye fárad, akkor megsajnálja magát. De csak percekre, majd magához tér, és arra gondol, de jó dolga van! De jó, hogy ezt csinálhatja…!” – mesélte az interjúban Für Anikó.

A kérdésre, a nulláról kezd-e minden egyes munkát, Für Anikó úgy válaszolt: “Ez ebben a szép, nem? Az egyesélyes dolgok. Fiatalon hallgatod, unalomig hallgatod a közhelyeket. Hogy az élet rövid, hogy meglátod, elrohan az idő, hogy lekésel fontos dolgokról… És azt mondod, jaj, hagyjatok már ezekkel a közhelyekkel, az összes falvédő ezzel van tele, nagyon uncsi… Aztán valahogy a mérleghinta átbillen. Jönnek azok a bizonyos évek. Kinek, mikor esik le a húszfilléres. Nincs mese, átbillen a mérleghinta. És akkor rájössz, hogy hoppá, a legjobb esetben is a felén már túl vagy. Akkor az ember, ha magába néz, nem tudja letagadni, hogy másképpen látja ugyanazokat a dolgokat, mint addig. És itt van a nulláról kezdés mámora! Hogy ebben az egyesélyes rövidke életben, amit élünk, mindig elér az újrakezdés varázsa. Te írsz, én azt csinálom, amit csinálok, és élvezem, hogy minden alkalommal van esélyem arra, hátha jobb lesz. Hátha meg tudom lepni magam még… (…) Élvezem a meglepetéseimet” – vallotta a színésznő, aki arról is beszélt, úgy érzi, jót tett neki, hogy “a második félidőben van”.

“Ez engem felszabadított. Azt gondolom, a hitem elég erős, hogy a jókat és a rosszakat is – mint a zenében az előjegyzést – tudjam értelmezni az életemben. Igen, felszabadultam. Az, hogy végre van családom, egy olyan közegem, ami után világéletemben sóvárogtam, ez engem elengedetté tett, tesz… Érzem magamon, hogy sokkal merészebb, szabadabb, lazább vagyok, a bohócságaimat meg a marhaságaimat sokkal kevésbé takarom. Igazság szerint soha nem akartam se jobbnak, se rosszabbnak látszani, mint amilyen vagyok, de most a gyengeségeket sokkal bátrabban tudom mutatni, illetve használni. És ez a szakmámban az újrakezdés örök esélye! Minden egyes koncerttel, minden egyes előadással és minden egyes forgatási nappal ott van ez a mámor. Az ember úgy belecsobban, mint egy friss vizű medencébe, és elkezd mozogni a darabban, a szöveg közegében, a kollégák atmoszférájában… Igenis, az ember meglepődik néha, és nemcsak mástól, de önmagától is, hogy hoppá, ezt most egészen másképp mondtam! Úristen, ezt miért nem vettem észre eddig…?” – fejtegette Für Anikó.

Új lemezésről szólva, ami a Magyar hangja címet viseli, úgy nyilatkozott: “Barátok unszolására indult ez az egész. Tizenkét évvel ezelőtt az első cédével, a Nőstény álommal. Bereményi Géza volt a szövegíró, régi kedves barát az ő külön világával. És elképzeltem, hogy kell nekem valami pörgős, bocsánat, tökös, rockos jó kis zene, amit hallgatni is szeretek, ad abszurdum, amire táncolni is szeretnék, imádok táncolni. És megint a barátok. Te, hallgasd meg a Hrutka Robiék zenekarát, itt és itt játszanak. Ki az a Hrutka Robi…? Azóta már tudjuk, hihetetlen pályát futott be, remek filmzenéket jegyez! Biztosan tudom, ha később Jamie Winchesterrel angolszász területen zenéltek volna, most világsikerről beszélnénk! Szóval meghallgattam Robiékat, és azt mondtam, ez az! És összehoztam őket Bereményi Gézával. Robi jegyezte a Nőstény álom zenéjét, de Jamie is oroszlánrészt vállalt az elkészítésében. Én szeretek és jónak tartok sok kolléga készítette lemezt, de a színészt fenyegeti, hogy tetszeleg a saját hangjában. Én is ebbe a hibába estem. Amikor elkészült az első néhány demó, akkor Géza azt mondta, hogy jó, de úgy énekelsz, mint egy színész. És akkor megértettem, hogy mi a feladat. A színészember megszokta, hogy nyomtatott szövegből csinál élő embert. Az éneklésnél viszont animáló elemnek ott a zene. Nekem nem kell mást tennem, mint elénekelnem, köszönhetően énekmesteremnek, Bagó Gizellának! Ha túl sokat teszek hozzá, a kevesebb több alapon, ledobja magáról. Nekem csak át kell engednem magamon, mint egy jó médium. A második lemez, a Kitalált világ is így, ezzel a szerzőpárossal született. Akartuk a folytatást, a harmadikat, de valahogy mindenki élete besűrűsödött, képtelenek voltunk egyeztetni. És itt jön a képbe az én férjem, Fekete György, aki annak idején egy közös barátunk révén felkért, énekeljek el egy dalt az általa írt rockoperában. Jaj, mondtam magamban, uramisten, még egy csodamű… Bevallom, valaha imádtam a rajzfilmeket. S amikor már nem volt téma, ami rajzfilmmé ne fajult volna, hát elegem lett. Így vagyok a musicallel is. Van egykét nagyon jó, de már túlzás, hogy mindenről, a cserebogarak nemi életéről is musicalt írnak. Elég! Nem tudtam, hogy Gyuri műve akkor már elnyerte többek közt Ónodi Eszter, Koós Réka, Malek Andi, Athina és a Trokán lányok tetszését is. Sóhajtoztam, jó, tessék, mutassa meg! Végül is annyira tetszett, hogy kértem, hozza már el az egész anyagot. Elolvastam hát a librettót, ami Munkácsi Miklós írásából készült, Dögkeselyű címmel András Ferenc forgatott belőle filmet. A rockopera később megnyerte a Madách musicalpályázatát, nagy sikerrel színpadra is vitték. Én meg kapituláltam, és mondtam, szívesen eléneklem a dalt. Telt-múlt az idő – ezzel a megismerkedésünk történetét is mondom -, de csak nem jutottam el a stúdióba, úgy összeszaladtak a dolgaim. Gyuri viszont fel-felbukkant ott, ahol én is előfordultam, valahogy mindig megtalált. Aztán másfél év után egy pár lettünk. (…) Hrutka Robi, Jamie Winchester és Borlai Gergő zenéire ő írta a szövegeket. Eleinte húzta-vonta, hogy kéne hozzájuk valami színházi történet. De hát azt ledobják a dalok, kilóg, mondtam. Miért nem énekeled el akkor te? – kérdezte. Tényleg, gondoltam, ha már van egy énekes a családban, van egy fürjecske, így is szoktak hívni, tényleg, miért is ne? Úgyhogy a nyáron fel is énekeltem egyiket a másik után. Lesz lemezbemutató koncert az Örkényben december közepén, előtte ízelítő az Aranytízben szeptember 30-án” –  számolt be Für Anikó.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.