Borbély Alexandra: “Végtelenül ösztönös ember vagyok”

2018 október 03. szerda, 7:10

Európa legjobb színésznőjének járó díjat a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért. A Katona színésznőjét a Nők Lapja kérdezte.

Korábban azt nyilatkozta, semmilyen szerep nem állt még olyan távol tőle, mint Máriáé, a Testről és lélekről c. filmben. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: “Amikor Ildikóban először felmerült a gondolat, hogy talán mégsem a pszichológusnő szerepét adná nekem, hanem inkább Máriáét, megdobbant a szívem. Hiszen én gyerekként pontosan ilyen voltam! És tényleg ilyen voltam. Csendben írogattam a szobámban a házi feladatomat, és egész délután rajzolgattam. (…) Mire tükörbe nézek, addigra Szandrát eltüntetem. Végtelenül ösztönös ember vagyok, nekem a főiskolán azt kellett megtanulnom, hogy néha a tudatosságra is legalább akkora szükség van. Például Mária járása. Amikor Ildikó megkérdezte: Szandra, hogy jár ez a Mária?, eszembe jutott egy gimis osztálytársam. Lilla úgy járt, mintha suhanna, alig érintette a lába a földet. Nem tudtam levenni róla a szemem. Beugrott: ezt csinálom meg. (…) Ez a színészet alapja. Hogy figyeld az embereket. Én egész életemben ezt teszem, igyekszem minden apró részletet alaposan megfigyelni. De nem csupán szakmai célból. Ha észreveszem például, hogy valaki sózza a levest, legközelebb már elé teszem a sótartót” – mesélte Borbély Alexandra.

A felvetésre, miszerint párja, Nagy Ervin egy interjúban inkább romantikus “szláv hercegnőnek”, ugyanakkor hisztis hercegnőnek nevezte, úgy reagált: “Valóban akaratos vagyok, de egy olyan domináns fér mellett, mint Ervin, szükségem is van rá. Én is, ő is impulzívak, sokszor indulatosak vagyunk, nem rejtjük véka alá a véleményünket. Amikor például Mécs Mónika, a Testről és lélekről című film producere felhívott, hogy az Európai Filmakadémia jelölt engem a Legjobb színésznő díjára, éppen egy veszekedés közepén tartottunk, úgyhogy én csak annyit feleltem, tök jó, és letettem a telefont. Ervin is buzgón helyeselt, aztán folytattuk tovább a vitát. Azzal zártam le: Ha ez neked nem tetszik, élj egy Hallal! Annak biztos nem lesz véleménye.”

Arról is faggatták, mikor hitte el, hogy a színészet lesz az ő útja: “Amikor először sikerült megnevettetnem a családomat. Otthon a Besenyő családot utánoztam a szüleimnek, kívülről tudtam minden szereplő szövegét. Aztán jött az első szavalóverseny, amit megnyertem, és akkor eldöntöttem, hogy Komáromba jelentkezem a magyar nyelvű gimnáziumba, mert ott kiváló színjátszó csoport működik. A színkör vezetői mondták először: ebből a lányból színésznő lesz! Rábeszéltek, hogy jelentkezzem a zalaszentgróti színésztáborba. Neves művészek, rendezők jöttek le hozzánk, afféle utánpótlás- nevelés folyt. De én az első három napban nagyon rosszul éreztem magam. Más voltam, mint a többiek. Például tűsarkúban jelentem meg a foglalkozásokon, míg körülöttem mindenki tréningruhában és sportcipőben volt. Kaptam is megjegyzéseket. Lehet, hogy lazábban kellett volna felöltöznöm? Mindegy, nem akadt a jelenetekhez partnerem. Már ott tartottam, hogy hazamegyek, fel is hívtam a barátomat, hogy jöjjön értem, aminek ő persze megörült, mert nagyon nem szerette volna, ha színésznő leszek. Azt mondta, akkor ennek a kapcsolatnak vége. Igaza is lett, sajnos, pedig nagy szerelem volt… De Máté Gábor odahívott magához, és a lelkemre beszélt: “Szandra, haza ne menj! Nagyon tehetséges vagy, csak kezdj el végre dolgozni!” De kivel, senki nem akar velem próbálni?! Erre ő rámutatott Pálos Hannára. Itt van ez az új lány, menj oda hozzá, és csináljatok egy jelenetet! Hanna azóta is a barátnőm” – árulta el Borbély Alexandra.

Egykori osztályfőnöke és jelenlegi igazgatója, Máté Gábor most is támogatja abban, hogy tudjon élni a soha vissza nem térő szakmai lehetőségekkel. “Megegyeztünk, hogy szeptembertől a színházban csak három előadást viszek tovább a korábbi hat helyett. (…) Egyelőre a szakmai feladataimra fókuszálok, és közben élvezem a jelent. Idővel pedig szeretném a szebbnél szebb kismama barátnőim példáját követni, és családot alapítani” – árulta el a színésznő.

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakok szeptember 10-i kiadásában olvasható.