Ellinger Edina: “A báb felveszi a versenyt a XXI. század vizuális ingereivel”

2018 október 08. hétfő, 7:34

A Budapest Bábszínház tavalyi évadának kulcsszava a megújulás volt: új arculatot és játszóhelyet kaptak, és a repertoár is megújult. Az idei évad fő üzenete viszont a hagyomány és kísérletezés. Ellinger Edinát, az intézmény Bábszínház igazgatóhelyettesét a Képmás magazin kérdezte.

A Képmás magazin cikkéből:

“Egy világszinten is zajló folyamat aktív részese a Budapest Bábszínház mint Közép- Európa legnagyobb és Magyarország legrégebbi professzionális bábszínháza. Az elmúlt negyedszázadban ugyanis paradigmaváltás zajlott az európai és a magyar bábművészetben, amely egyre inkább integrálja a társművészeteket, és ezzel párhuzamosan egyre gyakoribb, hogy klasszikus színházi és táncelőadások alkotói is használnak bábos elemeket. A Budapest Bábszínház megújulása Meczner János igazgatóságával kezdődött. Először a társulatot újította meg, folyamatosan frissítve a Színház- és Filmművészeti Egyetemről” – számolt be Ellinger Edina.

Ellinger Edina / Fotó: Budapest Bábszínház

Ellinger Edina / Fotó: Budapest Bábszínház

A Budapest Bábszínház igazgatóhelyettese elmondta, hogy a korosztályi kínálat bővítése izgalmas szakmai kérdés: miért szükségesek a korhatárok, kell-e külön gyermek és ifjúsági, illetve ifjúsági és a felnőtt előadás, van-e létjogosultsága a felnőtt bábelőadásoknak. “Hiszünk abban, hogy a báb műfaja minden korosztálynak különleges élményt nyújt. A jó bábszínház egyszerre szórakoztat és nevel, és az igazán jó gyerekelőadások a szülőket és pedagógusokat is képesek megszólítani. A repertoár összeállításánál az irodalmi és művészeti értékeken túl pedagógiai és gyermeklélektani szempontokat is figyelembe veszünk. Különböző korosztálynak szóló produkcióink vannak, ezért is nagyon fontos a korosztályi besorolás. Minden előadásunk esetében körültekintően alakítjuk ki, kinek ajánljuk, és ezt jelezzük a műsorfüzetünkben és a honlapon” – hangsúlyozta a bábszínházi szakember.

A Budapest Bábszínház új arculatáról és új játszóhelyéről Ellinger Edina elmondta: a régi arculat nem tükrözte a változásokat. “Friss és lendületes külsőt akartunk, és azt, hogy aki belép az előcsarnokunkba, kézbe veszi a kiadványainkat vagy körülnéz a honlapunkon, egységesnek lásson bennünket. A hajdani Vörösmarty utcai bábraktárt pedig olyan helyiséggé alakítottuk át, ami kifejezetten az intimitást igénylő, legfeljebb negyvenfős előadásoknak tud helyet adni. Ez a terem a Csomótündér című, válásról szóló egyszemélyes előadással nyílt meg. Erre az érzékeny témájú és intim hangvételű produkcióra és annak feldolgozására – az előadás után mindig van drámapedagógiai foglalkozás – kitűnően megfelel az új színtér. A második bemutatónk a három év alattiaknak szóló Pipp és Polli volt. A négyszáz fős színpadtermünk nem egy-másfél éveseknek való, a Kemény Henrik-teremben viszont ők is nagyon otthonosan érzik magukat” – mesélte a bábszínház igazgatóhelyettese.

“A báb szerintem az egyik legősibb műfaj, és közben elképesztő frissesség van benne. Több száz vagy ezer éves technikákra építve is felveszi a versenyt a XXI. század vizuális ingereivel. Olyan kettősséget és megújulási lehetőséget hordoz magában, ami izgalmassá és intenzívé teszi a szakmát. Nagyon szeretjük a klasszikus paravános játékokat, de legalább annyira szeretünk előbújni a paraván mögül. (…) Tizenhat éve vagyok a pályán – bábszínészként kezdtem, egy ideje rendezek, tanítok és igazgatok, szóval sok mindent láttam már -, de még mindig meg tud hatni, amikor valaki úgy tud egy kockacukrot megfogni, hogy az életre kel a kezében. A holt anyag megemelése, hogy annak lelke és egyénisége legyen, még mindig csodálattal tölt el; ezért is szenvedélyem ez a szakma” – fogalmazott az idei évaddal kapcsolatban Ellinger Edina.

A teljes interjú a Képmás magazinban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok