Szabó Réka: “Mindig vonz az ismeretlen”

2018 október 11. csütörtök, 8:23

Október 11-én egy év kihagyás után Szabó Réka ismét játssza 3. szóló darabjátEz mind én leszek egykor címmel, a Jurányi Inkubátorházban. “Mindig nagyon erős személyes hajtóerő kell ahhoz, hogy egy témához nyúljak. Mindig vonz az ismeretlen, hogy olyan területre merészkedjek, ahol még nem jártam. Az érdekel, hogy felszabadítsak lappangó, kimondatlan, elnyomott területeket. (…) A darab abból az érzésből  született, hogy hogyan lehet megküzdeni azzal a ponttal az ember életében, honnan lehet motivációt találni a folytatáshoz, amikor már nem azért küzd az ember, hogy valamiben jobb legyen, hanem hogy ne romoljon annyit” – mesélte a rendező, koreográfus, akit arról is kérdeztek, érezte-e valaha, hogy matematikusi végzettsége segíti a munkája során.

Szabó Réka

“Amit a matematikából tanultam, az szerves részét képezi annak, ahogyan a világról gondolkodom. Itt inkább a filozófiai következményekre gondolok – arra, hogy hol vannak a világ megismerhetőségének, kiszámíthatóságának határai, hogy meddig tart az ész birodalma, és hova nem ér már el, hogyan lehet akár egymásnak ellentmondó világokat, rendszereket felépíteni úgy, hogy mégis mindegyik beszél a valóság egy szeletéről. Egy agyam van, azzal csinálok előadást és matekot is” – fogalmazott Szabó Réka.

Annak kapcsán, hogy sokféle különleges, előremutató technikával is dolgoznak a Tünet Együttesben, mint például a valós idejű videotechnikával, elárulta: “Nehéz ma álmodni nekem. Annyira bizonytalan a jövő, és annyira behatároltak ezen a területen a lehetőségek. De amúgy meg persze: szívesen dolgoznék egyszer sok szereplővel. Nagy álmom, hogy meg tudjam fizetni azokat a kiváló szakembereket, akikkel most fél-szívesség alapon dolgozom együtt. Például Az éjszaka csodái című előadásunkban egy olyan technológiát alkalmazunk, ami a legmodernebbek közé tartozik – Mezei Ildikó képzőművész az előadás alatt élőben rajzol, ami egy hatalmas tüllön meg is jelenik – ezt a rajzot „meg is tudja fogni”, és életre tudja kelteni, manipulálni tudja, így lép interakcióba a vetített kép a táncosokkal. Samu Bence tíz éve fejlesztett programja, melyet az előadáshoz alakított kivételes alkotás az informatika és a művészet határán. Egy országhatárral arrébb röhögőgörcsöt kapnának, ha tudnák, mennyiből csináltuk ezt az előadást. Fárasztó, hogy mindig a kreativitással kell betömni a pénz hiánya okozta lyukakat” – nyilatkozta Szabó Réka.

Az interjú teljes egészében itt olvasható

 
 

Kapcsolódó anyagok