Trokán Anna: Félelmetes volt kilépni az „újszülöttbarlangból”

2018 október 13. szombat, 7:39

Bár egy darabban már debütált gyermeke születése óta, az elmúlt másfél évben nem igazán gondolt a játékra. Most kezd benne mocorogni a vágy, hogy valami teljesen újféle bőrbe bújjon. Erről beszélgetett Trokán Annával a pszichoforyou.hu.

A teljes interjút itt olvashatják.

Féléves volt a kisfia, amikor elkezdte a Bernarda Alba háza című darab próbáit a Spirit Színházban. A kérdésre, immár anyaként máshogy viszonyult-e a történethez,− amely Bernarda és lázadó lánya konfliktusából bontakozik ki−, elmondta: “Nem annyira a karaktereket, talán inkább az egész történet ívét, és hátterét segített mélyebben megérteni az anyaság. Magát a tényt, hogy adott korszak szabályai, társadalmi összetétele, miképpen befolyásolja a női sorsot, a női identitást. Miért lett ennyire karcos ez a kemény asszony, aki a darabban az én anyám? Igazából nagy terhet emelt le a vállamról, hogy Bernarda személye, akit édesanyám, Papadimitriu Athina játszik, annyira összetett, izgalmas szerep, hogy sokat igényelte a külső szemet. Emiatt rengeteget foglalkoztam vele, és valahogy a saját jellemem mintha könnyedebben megszületett volna: nem görcsöltem rá, nem izgultam túl a visszatérést”.

Trokán Anna / Fotó: Trokán Nóra

“Mivel anyuval már játszottunk együtt Veszprémben a Koldusopera című darabban – ahol egyébként szintén az anyámat alakította – tudtam, hogy abszolút képesek vagyunk kollégákként működni a színpadon. Akkoriban nagyon izgultam a közös játék miatt, de az első próbán elszállt a félelmem, mert nem blokkoltuk le egymást, sőt valójában jó élményt adott vele dolgozni. A színpadon ott volt egy szelet az otthonból. Emiatt arra, hogy vele játszom most könnyen mondtam igent, és először még magára a munkára is. Karesz pár hetes lehetett, amikor felkértek, olyan messzinek tűnt az a félév. Persze aztán hat hónap úgy elszaladt, alig ocsúdtam fel a gyerekágyból. Bevallom, akkor majdnem visszamondtam a szerepet. Szó szerint félelmetes volt kilépni az „újszülöttbarlangból”. De végül sikerült. Sokat jelentett, hogy anyu mellett bújhattam ki a valóságba, hiszen az első lépéseimet teljesen átjárta a bizonytalanság.Annak ellenére, hogy a feladattal foglalkoztam, azért ott mocorgott bennem: mit csinál éppen a fiam, miért nem vele vagyok. Miközben éppen azért vállaltam el a felkérést, mert csak délelőtti próbákkal dolgoztunk” – tette hozzá Trokán Anna.

Arról szólva, mennyit gondol mostanában a munkára, a színpadra, úgy fogalmazott: “Mostanában kezd mocorogni valami. Tudod, én otthon annyira civil vagyok, annyira élvezem a mindennapokat, hogy eddig tényleg nem nagyon gondolkoztam a színpadról. Persze biztosan hozzátett ehhez a Bernarda műsoron maradása, hiszen egyelőre ez a havi egy-két alkalom megteremti nekem az egyensúlyt. De hazudnék, ha azt mondanám, az ősz beköszönte nem mozgatott meg bennem valamit: érzem a levegőben az évadkezdést. Idén már nem a kis buborékomban létezem, ahogy tavaly ilyenkor. Szóval igen, egyre többször eszembe jut: jó lenne valami igazán jót csinálni. Ami tetszik, amit élvezek, ami teljesen az enyém. De a fokozatosságot nem hagynám el semmiképp. Karesz már másfél éves, hihetetlenül élvezem, ahogy minden nap mutat valami újat, és miközben ott a mehetnék bennem, lemaradni sem szeretnék semmiről” – fejtette ki a színésznő.

“Különös dolog ez, de én abszolút énidőnek élem meg a színházat. Attól a perctől kezdve, hogy belépek az ajtón, leülök a tükör elé, és elkezdek sminkelni. Amikor úgy tehetek bármit, hogy közben csak magamra figyelek, az már feltöltődés. Szerintem ezt minden kisgyerekes édesanya érti. A játék pedig az életem része, a hivatás, amiben megtaláltam magam. Persze jó néha másként is kikapcsolni, és igyekszem ennek is teret adni. De egyelőre, ha választanom kell, legtöbbször még az alvás áll az első helyen” – nyilatkozta Trokán Anna.

A teljes interjút itt olvashatják.