Nyílt levél a Vidám Színpad nézőinek és a Haverok, Buli, Bon-Bon musical alkotóinak

2018 október 16. kedd, 8:00

Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója írt nyílt levelet egy régóta tervezett musical-bemutató kapcsán.

Kedves Kollégák, kedves Nézőink!

Körülbelül négy éve már annak, amikor a Balatonnál egy Bon-Bon koncertetet követően hosszasan beszélgettem Szolnoki Péterrel az ötletemről, milyen jó lenne egy darabot létrehozni a zenekar számaiból és ezáltal egy Bon-Bon musicalt bemutatni a Vidám Színpadon. Péter lelkesen fogadta a kezdeményezést és megemlítette, hogy korábban íródott már egy darab ebből a célból Török Tamás tollából, így közösen eldöntöttük, hogy nézzük meg mit tudnánk kezdeni vele. Innentől pedig beindult a gépezet…

Szolnoki Péter és Duba Gábor (sok nagysikerű Bon-Bon szám szövegírója és a későbbi darab szerzője) eljött színházunkba és a színház vezetőivel (Böröndi Tamás, Straub Dezső, Csutka István) tízszemközt beszéltük át hogyan is kezdjünk neki a folyamatnak. Abban mindenki egyetértett, hogy egy kisebb szereplőgárdában kell gondolkodni, mint ahogy az eredeti darabban íródott. Megegyeztünk a szereplők létszámában és elfogadtuk azt a javaslatot is, hogy a darabot Török Tamás helyett Duba Gábor írja.

Egy későbbi megbeszélésen – miután élő zenével szerettük volna játszani a musicalt – felkértük Bolba Tamást zenei vezetőnek, akinek ötlete alapján született meg az az elképzelés is, hogy a dalokat új és változatos zenei köntösbe kellene öltöztetni, hogy egy még izgalmasabb végeredményt kaphassunk. Csutka István javaslata alapján pedig a fő helyszín egy leány- és legénybúcsú lett, egy megosztott helyszínnel, amelyre csak később eszmélünk rá, hogy ugyanott található és amelyből fakadhatnak majd a félreértések, konfliktusok és helyzetkomikumok sorai.

Színházunk a bemutatót meghirdette és első alkalommal 2017. június 8-án színházunk 65 éves jubileumi gálaműsorán jelentettem be a színpadon, ahol Szolnoki Péter és Török Tamás a Társulattal együtt énekelték: „Ez legyen a mi napunk“. A dal szövege is átírásra került erre az alkalomra, hozzáigazítva a születésnapi produkcióhoz. Az előadást az ATV is rögzítette és innentől folyamatosan kommunikáltuk a Médiában, illetve saját online platformjainkon is. A bejelentést ezen a linken meg is tekinthetitek, mint ahogy a videó vége felé a szóban forgó művészeket is a színpadon:

Több interjúban is nyilatkoztuk – például nem olyan régen a Pesti Műsorban is -, mennyire készülünk erre a bemutatóra.

(Minden vígjátékban ott a dráma is” 2018-04. szám / Jónás Ágnes

„Említetted a lapunknak adott múltkori interjúban, hogy készültök egy nagyszabású musicallel is, melyben a Bon-Bon együttes áthangszerelt slágerei csendülnek fel. Hol tartanak az előkészületek?

  1. T.: Úgy volt, hogy már nyáron előrukkolhatunk a produkcióval, de Duba Gábor, a Bon-Bon szövegírója még dolgozik az anyagon, így jobbnak láttuk nem kutyafuttában megtartani a premiert. Szeretnénk megadni a módját, beleadni apait-anyait. Lesz casting, óriásplakáton és villamoson is hirdetni szeretnénk. A darab története a Házibuli című filméhez hasonló, osztott színpadot képzeltünk el, a két főszereplő a nézőtérről érkezik meg, lesz lánykérés, legény- és lánybúcsú és persze izgalmas csattanó.“)

Színházunk kimondottan ennek a darabnak a színpadra állításához, a lehető legjobb látvány érdekében egy 36 négyzetméteres, legmodernebb LED falat is vásárolt.

Nemzetközi szinten is elismert, Németországban élő és alkotó koreográfussal is tárgyaltunk már a darab koreográfiáinak elkészítésével kapcsolatban.

Új marketingcsapatunkkal is komoly energiákat fektettünk a darab promóciójának előkészítésébe, emellett azokat a folyamatokat is elindítottuk, hogy a nyár folyamán minél több szabadtéri színpadon tudjuk játszani a reményeink szerint nagysikerű produkciót.

Megszületett a munkacím is „Nem vagyunk mi angyalok“ címmel és Duba Gábor igen komoly késedelmet követően végre egy szinopszist is elénk rakott:

José (Józsi) egy színházi előadás elején nyilvánosan megkéri Zu (Zoé) kezét. Az esküvő három hónap múlva lesz, de előtte két nappal legénybúcsún köszönnek el José szabadságától életének legfontosabb férfi szereplői. Az urak nem tudják, hogy a menyasszony és barátai pedig leánybúcsút tartanak ugyanazon az estén. És amit senki nem tud (egy darabig még a nézők sem), hogy a két buli egy épület két szomszédos termében zajlik. Szereplőinket, és a nézőket persze nem ez az egyetlen meglepetés éri a két felvonásos darabban. Az este során kiderül néhány régebbi esemény a szereplők életéből, ami igencsak megkavarja a jelent. Lehet, hogy a vőlegény és a menyasszony közel sem olyan szentéletű, mint hitték egymásról? A barátok sem olyan ártatlanok, mint gondolták volna egymásról? Milyen titkos kapcsolatok és viszonyok lapulnak a mélyben? És ez milyen hatással lehet a jelenre? Vajon sikerül-e eltitkolni a múltat, jótékony homályban hagyni azokat a dolgokat, amelyek beárnyékolhatják az esküvőt? Vagy a végén minden kiderül, és botrányba torkolnak az események? Félreértések, átverések, hazugságok, a szövevényes kapcsolatokból adódó kavarások gondoskodnak arról, hogy a néző egy percig se unatkozzon. Hogy lesz-e esküvő, hőseink szerelme túléli-e mindezt…csak a darab legvégén derül ki.

A szórakoztató faktorban komoly szerephez jut a zene. 12 Bon-Bon dal szólal meg a szereplőktől a darab stratégiai pontjain. A dalok szövege direkt, indirekt vagy éppen humoros formában kapcsolódik az adott szituációhoz. Külön érdekesség, hogy jelentős részük nem az eredeti hangszerelésben hangzik el. Ezek a számok újszerű karaktert kapnak attól, hogy tangó, swing, rock, stb. stílusban szólalnak meg.“ 

A szereplők:

Nők

Zoé/Zu – a menyasszony, 28 éves

Kriszta – a menyasszony barátnője, 32 éves, kissé konzervatív (legalábbis annak tűnik…)

Barbi – a menyasszony másik barátnője, laza, kikapós, élettel teli bombázó

Klaudia/Klau – a menyasszony nagynénje, 52 éves, titokzatos, könnyed, csiszolt agyú, de látszólag zárkózott

Férfiak

José – a vőlegény, 30 éves

Fittipaldi/Fitti – a vőlegény barátja, 31 éves, laza, kissé nagyképű, egoista-idióta vagány

Báró – a vőlegény barátja, 33 éves, sznob, előkelőskö, de néha kijön belőle a normális, hétköznapi emer

Tibor/Tibi atya – a vőlegény apja, 55 éves, nem él már José anyjával, bulizós, nagyhangú, de csupaszív ember 

Pincérnő/Öltáncos lány (huszonéves)

Pincér harminc körüli, kimért, pikírt, meleg

A szinopszis elfogadását követően sajnos a darab rendkívül lassan készült el, ezért is nyilatkoztam a fent olvashatókat a Pesti Műsor hasábjain. Többszöri haladék kérés után, egy év csúszással végre kézhez kaptuk a darabot.

Remek írás volt, bár kissé csalódottak voltunk, mert az egyöntetű véleményünk alapján a főhősök sajnos nem voltak szerethetőek. Márpedig a mi célunk egy életvidám, pozitív kicsengésű, szerethető előadás volt, ami valóban méltó a mára legendásan népszerű és koncertjein rendre forró hangulatot teremteni képes zenekarhoz. Ez azonban legnagyobb bánatunkra és csalódottságunkra nem sikerült. Szerencsére azt láttuk, Gábor megértette véleményünket és koncepciónkat, és abban a reményben váltunk el a megbeszélés végén, hogy hamarosan kézhez vehetjük az átdolgozott és immáron végleges szövegkönyvet.

Itt aztán filmszakadás történt és annak ellenére, hogy hol tartottunk a folyamatokban, mennyi energiát és pénzt fektettünk bele a produkcióba, igen sokkolóan ért bennünket az a tény, hogy más mutatja be a nekünk írt darabot, sőt olyan nyilatkozatok hangzanak el, mint:

„18 éve próbáljuk tető alá hozni, de most sikerült…“

Nyílt levelünket azért is tartottuk fontosnak közzétenni, mert egyre több kérdést kapunk nézőinktől, művésztársaktól, a Média képviselőitől, hogy az eredeti elképzelésünk ellenére, mi az oka, hogy nem a Vidám Színpad mutatja be a musicalt?

És ez az a kérdés, amelyre a mai napig mi is várjuk a választ a szerzőktől…

Ha valaki kételkedik abban, hogy ugyanarról a darabról van szó, itt elolvasható a szinopszis és a szereposztás, amelyet összehasonlíthat a mienkkel, amelyet feljebb már említettünk:

https://www.koncert.hu/hirek/ajanlo/a-bon-bon-zenekar-is-beszall-a-musical-bizniszbe

Értetlenül állunk az ilyen mentalitás előtt. Olyan ez,mint amikor az ember gyermekével idegen szülő büszkélkedik, pedig az álmok tényleg azért vannak, hogy valóra váltsuk őket, de azért mindig fontos lenne szem előtt tartani, hogy ezt a tisztesség útján végigjárva tegyük meg!

A sportszerűség az kívánja, hogy sok sikert kívánjunk a produkció minden egyes résztvevőjének!

Böröndi Tamás, igazgató / Vidám Színpad