Ónodi Eszter: “Van nekem egy Nórám, meg hozzá egy aranyéletem!”

2018 október 17. szerda, 7:20

Ónodi Esztert a Nők Lapja kérdezte.

A felvetésre, miszerint az Anyám és más futóbolondok a családból című filmje volt élete eddigi legérettebb alakítása, Ónodi Eszter úgy reagált: “Nem volt könnyű szerep. Mivel a film végigpergett csaknem fél évszázadon, ezernyi hétköznapi jelenetből állt össze, apró felvillanásokból, amelyekben nem volt időm mély jellemábrázolásra. Egy-egy gesztussal, mozdulattal, például a járással, hanghordozással, belső tempóval kellett megjeleníteni a karakter változását és a kor fő jellemzőit, ami nem egyszerű színészi feladat. (…) Otthonosan mozogtam benne. A Norvégiában eltöltött néhány nap a rendezővel, Fekete Ibolyával is arról győzött meg, hogy nagyon hasonlítunk egymásra. Ha úgy tetszik, két lábbal állunk a földön, és igyekszünk pozitívan szemlélni az életet. És ebben a humor nagy szerepet játszik!” – mondta a színésznő.

Annak kapcsán, hogy az utóbbi 10 évben nemcsak művészfilmekben tűnt fel, hanem amerikai típusú közönségfilmekben is, mint a Meseautó vagy a Valami Amerika 1-2-3, úgy fogalmazott: „Nem mondom, a Meseautó előtt még okozott egy kis fejtörést, hogy ki merjek-e ugrani egy kommersz filmszerepre, meg is kérdeztem előtte néhány művészfilm-rendezőt, de mindegyik azt tanácsolta: persze, csináld! A Valami Amerika előtt ez már szóba se került. Tetszett, hogy egy lelkes, elszánt fogorvos (Herendi Gábor) szeretne filmet készíteni… Egyébként ez a két műfaj, a művészfilmek és a közönségfilmek csak a rendszerváltás után váltak szét egymástól! Előtte a színészek nem voltak kitéve hasonló választásnak. A művészfilmek viszont sokkal komplexebbek voltak, kevésbé elvontak, a tömegek számára is nézhetőek. Gondolj A tanú, a Talpunk alatt fütyül a szél vagy akár az Eszkimó asszony fázik sikerére.”

A kérdésre, gondolt-e arra, hogy külföldön is kipróbálja magát filmszínészként, úgy válaszolt: „A kilencvenes években ez még nem volt divat. Meg aztán én olyan szerencsés csillagzat alatt kezdtem a pályámat, hogy ez eszembe sem jutott. Azonnal szerződtettek a Katonához, és ezzel párhuzamosan két filmben is kaptam szerepet, Az alkimista és a szűzben és a Glamourban játszottam. Levegőhöz se jutottam, annyira le voltam terhelve. 2002- ben ugyan kiküldtek a Berlinaléra azzal, hogy én legyek ott a magyar “Shooting Star” (fiatal, ígéretes színésztehetség – a szerk.), de amikor bemutatkoztam, hogy színházi színésznő vagyok, elkerekedtek a szemek. Akkor esett le, hogy Nyugaton ez a két szakma már rég kettévált, esélyem sem volt. Meg nem is voltam soha olyan gyönyörű, mint mondjuk Marozsán Erika.”

20 éve kizárólag a Katona József Színházban játszik. Erről szólva úgy nyilatkozott, sokan kérdezték már tőle, hogy ez korlátozza-e. „Arra hivatkoztak, hogy ebben a színházban soha nem fogom eljátszani azokat a nagy, klasszikus szerepeket, amelyek járnának nekem, mert azokat Básti Juliék nemzedéke már sikerre vitte. Ez nekem valóban fájt, egyszer-kétszer meg is inogtam, de Zsámbéki Gábor, aki az osztályfőnököm volt, most pedig a rendezőm, minden alkalommal meggyőzött: “Eszter, hidd el, a legjobb helyen vagy, így sehol nem fejlődhetnél!”. Igaza volt. A Katona ma a kortárs magyar színjátszás fellegvára, ahol az előadásokat megkíséreljük modern szemlélettel eljátszani, abban a reményben, hogy így talán jobban megérintik a mai közönséget. És az sem igaz, hogy a nagy klasszikusok hiányoznak. Lassan két éve volt Ibsen Nórájának premiere, és januárban kezdődnek a Platonov próbái. Mindkettőben nagy szerepet játszom” – fejtette ki Ónodi Eszter, akit az Aranyélet harmadik évadában, a Korhatáros szerelemben és  a TV2 új sorozatában, a Bogaras szülőkben is láthatunk majd.

Arról, fog-e zenélni, elárulta: “A David Bowie-emlékkoncertre célzol? Egy régi barátom kért fel rá, többször is megkérdeztem tőle, biztos-e, hogy engem akart felhívni. Felemás emlékeket őrzök ugyanis az éneklési kísérleteimről. De végül is jól sült el a koncert. Énekelni nagyszerű dolog! De azért nem fogok kétségbeesni, ha ezúttal elkerülnek az ilyen jellegű felkérések. Soha, semmiért nem szoktam ugyanis kapaszkodni. Általában megvárom, amíg megtalálnak a feladatok. Végül is van nekem egy Nórám, ami kitölti az időmet, meg hozzá egy aranyéletem!”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.