Debreczeny Csaba: “Nekem irgalmatlan szerencsés pályám volt”

2018 október 20. szombat, 15:01

Debreczeny Csaba 2016 óta szabadúszó színész, komikus és drámai szerepeket egyaránt alakít. Szerepeiről, színházról kérdezte a Színház.blog.hu.

A teljes interjút itt olvashatja.

A kérdésre, hogyan indult el a színészet felé, mi ösztökélte, hogy ezt a pályát válassza, Debreczeny Csaba elmondta: Sok apróság. Már kicsinek is nyitott, bohóckodó gyerek voltam, de sosem akartam színész lenni. A gimnázium harmadik osztályában jött el az idő, hogy el kellene indulnom valami felé. Addig is voltak azért jelek, megnyertem például a versmondó versenyeket, de az iskola színjátszó körének sosem voltam a tagja. Még előtte, az általános iskolában egy csapattal részt vettem egy április 4-ei, iskolák közötti kulturális versenyen, emlékszem, hogy itt Dsida Jenő Csak egy éjszakára című versét mondtam el. Másodikok lettünk, de engem mégis el akartak vinni arra a párnapos kirándulásra, amelyet a győztes csapat nyert, mert nagyon tetszett a zsűrinek, ahogy szavaltam. Nem fogadtam el a meghívást. Később Gál István Isten teremtményei című filmjéhez kerestek fiatal srácokat, amiről én nem tudtam, csak éppen a tévészékház előtt voltam a barátaimmal, amikor a szereplőválogatás volt. Velünk egykorú fiúk álldogáltak ott, ők mondták, hogy próbafelvétel van. Mi is beálltunk, kiválasztottak. Ezek az erős jelek terelgettek a színészet felé. Őszintén megmondom, hogy színházba sem jártam, csak akkor, amikor az iskolában kötelező volt. Kivétel nélkül nagyon rossz előadásokra emlékszem” – árulta el a színész, aki egy évig a Nemzeti stúdiósa volt, második próbálkozásra vették fel a Színművészetire.

Debreczeny Csaba

“Nekem irgalmatlan szerencsés pályám volt, és szinte csak és kizárólag mesterekkel dolgoztam. Zsámbéki Gábor osztályába jártam, de tanított minket Csiszár Imre, Törőcsik Mari, Iglódi István és Vámos László is. Párhuzamosan járt velünk a Székely Gábor-féle rendezőosztály, velük folyamatos kapcsolatban voltunk. Utána végig óriási szerencsém volt közülük Zsótér Sándorral a Radnótiban és az Örkényben is, ahogy az utóbbiban Mohácsi Jánossal és Bagossy Lászlóval is. Eddig a tenyerén hordott a pálya”- tette hozzá Debreczeny Csaba, akit a Beugró c. műsorból ismerhetett meg a szélesebb közönség.

Ikonikus alakítása ebben a sorozatban, mikor büntetésként A macska lenyelte a kanárit címmel soft-punk verzióban kellett rögtönöznie. Ennek kapcsán elmondta, egy ilyen helyzet megoldása az adrenalin és az emberi agy gyorsaságán múlik. “Robin Williamsről készült egy műsor az egyik csatornán, ebben volt szó arról, hogy rengeteget stand up-olt, és egyébként ő volt a világ leggyorsabb agyú színésze. Fél évet készült egy óriási nézőközönséget vonzó élő műsorra a Metropolitanben, amitől nagyon félt. A filmben az írótársa mesélte el, hogy a tervezett hetven percből végül kilencven perces műsor lett, és az elmondott szöveg negyven százalékát ott improvizálta, és nem a betanult szöveget mondta el. Ez a fajta „agymenés” kell ahhoz, hogy ez jól sikerüljön” – mesélte a színész, aki két éve szabadúszó.

A kérdésre, soknak vagy kevésnek tartja, hogy 8 futó előadásából 3-ban főszerepet játszik, úgy felelt: “Igazából ideálisnak, néha több egy kicsit az ideálisnál, amikor úgy jönnek éppen össze a feladatok. Szerintem egy színész ritkán panaszkodjon arra, hogy túl sokat játszik. Előfordul, hogy tényleg sűrű, de mindig arra gondolok, hogy mit csinálhattak régen például a Sinkovitsék, akik még a színház mellett rádióztak is, meg tévéjátékokban is játszottak. Nincs mire panaszkodnunk, amikor túl sok, még akkor sem. (…) Furcsa, mert ez egy kicsi szakma, az emberről még szinte azt is tudják, hogy mi az igénye, milyen szerepre hívják. Velem nagyon kevésszer fordult elő, hogy nemet kellett mondanom valamire” – árulta el Debreczeny Csaba.

A teljes interjút itt olvashatja.