Elhunyt Barabás Edit, a Csiky Gergely Színház korrepetítora

2018 október 21. vasárnap, 9:38

Barabás Edit 1996 óta dolgozott a társulatnál.

A korrepetítor csütörtökön hunyt el – számolt be facebook oldalán a Csiky Gergely Színház.

Barabás Edit búcsúztatását október 29-én fél egykor tartják a kaposvári Keleti temető ravatalozójában. A Fogaskerék-díjas korrepetitort a színház saját halottjának tekinti.

“Nem éreztem azt, hogy zongoraművész leszek. Zenekarba esélytelen zongoristaként bekerülni. A szolfézst pedig szerettem. Egyszerű matematika az egész, egyik a másikra épül. Mivel egyik helyen nem indult, s a se akarták elindítani a szakot, Sásdra kerültem szolfézst tanítani. Ott egy kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy a kaposvári színház zenekarának nincs billentyűse. 1996-ot írtunk, amikor Ascher Tamás rendezésében a Luxemburg grófja ment. Bezerédi Zoltán, Molnár Piroska, Sáfár Mónika… csak néhány név, akikkel együtt dolgoztam rögtön az elején. Kőrösi András jóvoltából közreműködtem egy színdarab összeállításánál is, és annyira megtetszett mindenkinek a munkám, hogy azon kezdtek „ügyködni”, hogy maradhassak. Babarczy László felvett, és évad végén a „Csiky Csalogányokat” már én kísértem. (Ez egy olyan est, amelyen a színészek és a színház dolgozói egymást szórakoztatják műsorszámaikkal. A szerk.) 1997-ben a Sárga csikó volt az első „hivatalos” munkám” – mesélte egy interjúban.

Azt is elárulta, pályája során olyan nem volt, hogy reménytelen helyzetbe került volna egy zenés produkció. “Soha nem kellett kivenni dalt, mindig megtaláltuk a megoldást. Eddig csak egy színész volt a pályafutásom alatt, aki a zongorán leütött hangokat nem tudta visszaénekelni. Úgy vélem, jót tesz egy társulatnak, ha van zenei vezetője, aki tudja, milyen hangokkal lehet „gazdálkodni” az évadban, és nekik valót választ a zenés műfajok közül” – fogalmazott Barabás Edit.

Egy különleges feladatról is beszélt: “Megtiszteltetésnek vettem, hogy Mohácsi János rendezésében a Csak egy szög-ben a színpadon kellett előadnom egy zongoradarabot. Az első próbán, amikor bemutattam, megtapsoltak a kollégák. Berlinben is előadtuk, és stílusosan németül mondtam be a címét: Swit für Klawier Opus 25. Mindezt úgy, hogy minden egyes alkalommal a zsinórpadlásról engedtek le egy „ketrecben”. Tériszonyos vagyok, és ezt még tetézte, hogy magassarkú cipőben és nagyestélyiben kellett kimásznom a „ketrecembe” a zsinórpadláson. Ám előadtuk a Nemzeti Színházban is. Szalay József szcenikai igazgató csak annyit mondott, hogy egy kicsit magasabban leszek, de semmi esetre se nézzek le. Persze, hogy lenéztem. A színészek apró hangyáknak tűntek alattam a három emelet magasból. A mai napig nem értem, hogy a színészek hogy tudnak teljes nyugalommal, mindenféle remegés nélkül kiállni a közönség elé. Én annyira lámpalázas vagyok, hogy egy cigarettát sem tudok remegés nélkül elszívni, ha szerepelnem kell közben” – nyilatkozta Barabás Edit.

A teljes interjú itt jelent meg.