“A legrosszabb sátán maga az öncenzúra” – Tompa Andrea válaszolt

2018 október 24. szerda, 16:34

Legújabb regényéről is kérdezte a Színház folyóirat főszerkesztőjét a heol.hu.

 

A heol.hu cikkéből:

“Vannak helyzetek, amikor jó lenne megszólalni, mégis sok olyan helyzet van, amikor jó, ha hallgatunk. Ha állandóan beszélünk, arra senki sem tud már odafigyelni. Inflálódik a beszéd. A szülőnek sem kell a gyerek minden mozdulatára reagálni, pedig egy gyermek százötven olyan dolgot csinál egy nap alatt, amire szívünk szerint azt mondanánk, hogy na, ezt nem. De egyszer csak azt kell mondani, hogy nem! Azt a pillanatot kell megéreznünk, hogy mikor és hol kell megszólalnunk. Az is kérdés, hol lehet megszólalni… Vannak-e erre még fórumok, fülek. A feszültséget, ami a beszéd és a hallgatás között van, tudatosan kerestem” – mondta Omerta című regénye kapcsán Tompa Andrea.

Tompa Andrea / Fotó: Valuska László, konyves.blog.hu

Tompa Andrea / Fotó: Valuska László, konyves.blog.hu

Az íróin túl a színikritikusi hivatás is jelentős szerepet játszik a munkásságában. “Mindig van egy társadalmi, politikai kontextus, amivel valamilyen viszonyba kerül minden művészet, de nagyon nagy a piaci nyomás is. Minél több jegyet eladni, előadásokból nagy szériákat lenyomni – mindez kompromisszumokkal jár. Az ördög tehát elég sok­féle maszkban van jelen. A piaci nyomás, a felhígulás, a kommercializálódás, no meg az esetleges politikai megfelelni vágyás. Az a környezet, amit ki akarunk szolgálni, beindítja a legrosszabb sátánt, ami maga az öncenzúra” – fogalmazott Tompa Andrea.

A Színház folyóirat főszerkesztője elmondta, nagyon nehéz ma egy médiafelületnek, lapnak teljesen önállóan megjelenni. “Hirdetésekre szorul, s a hirdetési osztály meg a tartalomért felelős részleg egymásnak feszülhet, vagy elkezdik ­kiszolgálni egymást. A személyes függetlenségem is olyan, amit helyenként magam kérdőjelezek meg. Egyrészt a kritikusnak is vannak elfogultságai, amit jó, ha bevall, mert az olvasó legalább tisztában van a helyzettel. Másrészt, amikor valamely terület, műfaj nem kap komoly kultúrpolitikai támogatást, én mégis fontosnak tartom, hogy azt a területet én hogyan kritizálom keményen, hogyan mondom meg ilyen alkotásról, hogy ez bizony nem sikerült? Miközben tudom, hogy amúgy is a létéért küzd… Máris előjön ismét a hallgatás kérdése. Hallgatok, finomkodok, esetleg megdicsérek valamit, amiben én sem hiszek? Ezek napi szintű dilemmák” – fejtette ki a kritikus.

Arra a kérdésre, miszerint feladata-e a színháznak, hogy nevelje a közönségét, vagy elég kiszolgálnia azt, Tompa Andrea így válaszolt: “A színháznak szeretni és tisztelni kell a közönségét. Nagyon rossz az örökségünk a nevelés szóval. Amikor szocialista erkölcsre neveltek, vagy ma, amikor nem tudom, milyen erkölcsre nevelnek. Kiszolgálni nem jelent mást, mint hogy odafigyelünk rá. Azon a szinten folytatunk vele diskurzust, amibe bele tud kapcsolódni, ami elindít benne dolgokat. A közönség tisztelete és szeretete épp úgy fontos, ahogy számomra fontos az olvasó tisztelete és szeretete.”

A teljes interjú itt olvasható.