Kurta Niké: “Azt szeretem, ha provokálnak, ha van rizikó”

2018 október 26. péntek, 9:05

Mostanában gyakorolja a konfliktusvállalást, sokáig nagyon alkalmazkodó volt emberekhez, helyzetekhez. Kurta Nikét a Magyar Narancs kérdezte.

A Magyar Narancs cikkéből:

Korábban azt nyilatkozta, kéne találnia egy civil foglalkozást, hogy soha ne kelljen olyan szerepet elfogadnia, amihez nem érez kedvet, vagy ami megalkuvást jelentene. “Ezt továbbra is így gondolom, de nagy kegy a sorstól, hogy nem kellett olyan dolgokat elvállalnom, amik nem érdekeltek. (…) Szerencsére a független és a kőszínházi szférában is olyan lehetőségek találtak meg, amik kifejezetten izgattak. Három évet töltöttem az egyetem után a Szputnyiknál, ami aztán megszűnt. Ez nagyon fájt nekem, azóta is sokat gondolok erre az időszakra. Utána lettem szabadúszó. Ha az ember szabadúszóként úgy él, hogy folyton attól fél, hogy egyszer csak nem lesz munkája, az nem tesz jót az idegállapotának, sem az alkotókedvének. Nem lehet ezzel a félelemmel élni, nagyon felőrli az embert” – mondta a színésznő.

Kurta Niké / Fotó: Dömölky Dániel

Kurta Niké / Fotó: Dömölky Dániel

Az interjúban azt is elárulta, mostanában gyakorolja a konfliktusvállalást, sokáig nagyon alkalmazkodó volt emberekhez, helyzetekhez. “Most kezdek kijönni ebből a gyermeki attitűdből, a megfelelni vágyásból, és gyakorolni azt, hogy felnőtt emberként kiálljak magamért és komolyan vegyem a saját gondolataimat. Arra mindig nagyon nagy a kísértés, hogy az ember hallgasson, ne formáljon véleményt, hogy mások nyilvánuljanak meg helyette, míg ő néma várakozással nézi, mi történik, de így egyre távolabb kerül attól, aki valójában. Korábban én is azt gondoltam, hogy nem vagyok olyan kikezdhető, ha némán hallgatok, mert ez egyfajta felsőbbrendűségi pozíció, de mostanra inkább szeretnék önmagam lenni, mint felsőbbrendűen nem kikezdhető” – fogalmazott Kurta Niké.

A játékon kívül a színházi nevelésben is részt vesz a Mentőcsónakkal és a Káva Kulturális Műhellyel, emellett darabot is ír. “Egészen pályakezdőként csak a színészetre fókuszáltam, aztán néhány éve elkezdtem komplexebben látni az egészet. A színészet, a rendezés, az írás mind egy dolog, maga a színház, ami keresi a különböző megnyilvánulási formáit. Én zenélek is, zongorázom, illetve klarinétozom és csellózom, és szerencsére volt már lehetőségem zenélni a különböző előadásokban. Jelenleg az van, hogy ha csak színészként működöm, az nincs jó hatással a személyiségemre, elkezdek függni a környezetemtől, egyfajta gyermeki státuszban tart. (…) Tény, hogy a színészet létformáját, ezt a fajta felszabadultságot semmi nem pótolja, de ahogy az ember egyre többet mozog ugyanabban a közegben, munkakörben, szüksége van arra, hogy hátralépjen, és máshogy tekintsen önmagára. Az kevésbé érdekes kérdés számomra, hogy miért választottam anno a színészetet, mint az, hogy jelenleg miért vagyok még mindig színész” – hangsúlyozta Kurta Niké.

A teljes interjú itt olvasható.