Sztarenki Pál: “Nehezteltek rám Alföldi Róbert, Vidovszky György, Lukáts Andor és Verebes István meghívása miatt”

2018 november 05. hétfő, 18:17

Sztarenki Pál 8 évig volt a zalaegerszegi sínház művészeti vezetője. Nyáron eljött a színháztól, kollégáinak címzett köszönőlevelében ezt írta: „Emelt fővel érkeztem a Hevesi Sándor Színházba mint művészeti vezető, és emelt fővel is távozom.” A Revizor kérdezte.

A teljes interjú itt olvasható.

“Röviden annyi a történet, hogy Besenczi Árpád, a jelenlegi igazgató – visszaélve felhatalmazott jogával – a színház nyári szünetében telefonon közölte, hogy azonnali hatállyal kirúg a színházából (sic!). Ha ezt elfogadom, kaphatok némi végkielégítést, ellenkező esetben pereskedhetek éveken át. Se pénzem, se kedvem nem volt évekig tartó procedúrához, méltatlannak is tartottam, hogy nekem kelljen harcolni az igazgató úr és körének döntése ellen, amit állítása szerint ugyan egyeztetett a város vezetőivel, bár ennek én épp az ellenkezőjét tudom” – számolt be Sztarenki Pál, aki korábban az évad műsortervének összeállításáért, a szereposztásért, a rendezők egyeztetéséért felelt, ügyelt a színház művészi arculatára, minőségére, adott esetben új tagokat szerződtetett, és gondozta az előadásokat.

Sztarenki Pál / Fotó: Pezzetta Umberto

Sztarenki Pál / Fotó: Pezzetta Umberto

“Kaposvári kifejezéssel élve: „a koptatás tilos”. Figyeltem a pályázatokat, Madák Zsuzsanna dramaturggal pedig törekedtünk az innovativitásra, próbáltuk a játszóhelyeket bővíteni, rengeteg napi operatív munkát végeztünk és sok kudarcot éltünk meg közben. Például nagyon komolyan gondoltam és szerettem volna, ha a 2016-os évadban a Hevesi Sándor Színházban rendezett volna Alföldi Róbert, Jordán Tamás, Vidnyánszky Attila, Csiszár Imre. Négy, Nemzeti Színházat is vezető, nagyszerű rendező, akik erősen meghatározták az elmúlt 30 év színházi arculatát és színháztörténetét. De ezt sem sikerült például összekalapálnom” – fejtette ki Sztarenki Pál, aki arról is beszélt, hogy Kaposváron szocializálódott színészként, azóta is az ott jelen lévő szellemiséget képviseli.

“Azt, hogy nem szabad a színpadon hazudni, nem lehet ócskának, vacaknak lenni, nem szabad az első megoldást elfogadni, a nézők uszályába kerülni. Egy színháznak kutya kötelessége egy lépéssel a nézők előtt járni. Kaposvár ebben kegyetlenül pontos és következetes volt, csak a színház igazsága érdekelt mindenkit” – sorolta.

Annak kapcsán, hogy mégis eljött, elárulta: “Elindult egy furcsa folyamat, amelynek hatására olyan emberek távoztak a társulatból, mint Ács János, Jordán Tamás, Lázár Kati vagy Koltai Róbert. Mindez erősen megzavarta azt a közeget, amiben addig biztonságosan létezett a színház. Babarczy László pedig ezt valamiért nem akarta kezelni, vagy inkább hagyta, hogy így legyen. Úgy éreztem, nekem is váltanom kell, de a mai napig Kaposvár az anyaszínházam. Közben az a színház már sajnos nem létezik, de talán a szellemisége megmaradt. Amikor volt lehetőségem, hívtam Babarczyt is dolgozni Zalaegerszegre, Szálinger Balázs Köztársaság című darabját rendezte meg nagy sikerrel. Más kérdés, hogy utána azonnal elhangzott az a kérdés, hogy mit keres itt egy SZDSZ-es. Akkor már a párt régóta nem is létezett. De nehezteltek rám Alföldi Róbert, Vidovszky György, Lukáts Andor és Verebes István meghívása miatt is, pedig rendkívül hiteles és sikeres előadásokat hoztak létre. Zavaros, titokzatos ügyek ezek, de főleg maszatosak. A város vezetősége például informálisan tájékoztatott arról is, kik azok, akiket ab ovo nem kérhetek fel rendezni Zalaegerszegen” – nyilatkozta Sztarenki Pál, aki később az Arany János Színházhoz került, majd Székely Gábor Új Színházába, ezt követően pedig a József Attila Színházba, ahol sokat rendezett.

“Aztán Besenczi Árpád egyszer megsúgta, hogy megkapta a zalaegerszegi színházat, és hívott művészeti vezetőnek. Egy kikötésem volt, hogy nem politizálunk, csak a tehetség számít. A tehetség, este héttől tízig. Akkor ő is így gondolta, néhány évig így is működött, működtünk. (…) Felelősséget kaptam a kezembe. Én azért vállaltam el ezt a munkát, mert a színházcsinálásnak minden szintje, szegmense izgatott. Másrészt úgy gondoltam és úgy gondolom a mai napig, hogy nekem az volt a felelősségem művészeti vezetőként, hogy helyzetbe hozzam a kollégáimat, akikkel persze voltak konfliktusaim, éppen amiatt, mert próbáltam őket kimozdítani a komfortzónájukból. Néhányukat sikeresen, néhányukat sikertelenül, bár ez utóbbi már nyilván az én szakmai sikertelenségem” – vélte Sztarenki Pál.

A felvetésre, miszerint mindenben ott van már a politika, a darabválasztásban is, úgy reagált: “Igen, az esztétikummal is lehet politizálni, ha valaminek a szépségét vagy annak hiányát mutatom meg. Ugyanez igaz a szabadságra, a szolidaritásra, vagy ennek hiányára. Lehetne még sorolni. Csak ezt nem valami huncut husánggal a kézben kell megtenni, hanem színházi eszközökkel. Komolyan kellene venni azt a világot, amiben élünk, és képviselni mindazt, amit ígértek nekünk: a szabadságot, a demokráciát, az emberi értékeket. Ez a színház mindenkori feladata”.

A teljes interjú itt olvasható.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok