Szilágyi Csenge: “A lényeg, hogy gondolkodásra késztessük az embereket”

2018 november 07. szerda, 8:21

2015-ben csatlakozott a Vígszínház társulatához, klasszikus és kortárs előadásokban egyaránt látható, emellett a Korhatáros szerelemben izgulhatunk az általa alakított Dóráért. A színésznőt a szinhazikritikak.blog.hu kérdezte.

 

A szinhazikritikak.blog.hu cikkéből:

“Minden rendező egy külön világ. Ha túl sok szabadságom van, akkor azt sokszor nem tudom kezelni, zavarba jövök. Ha pedig mindent megmondanak, akkor meg begörcsölök, és arra gondolok, hogy hol is vagyok én ebben az egészben. Szerintem itt is az arany középút, a kölcsönösség a jó: a rendező figyel rám, enged improvizálni, hagyja, hogy közösen találjunk ki dolgokat, ugyanakkor van egy határozott elképzelése a szerepemről. Ez akkor jelenthet inkább ‘problémát’, amikor már játsszuk a darabot, és nincsenek próbák, és teszem azt, a tizenötödik előadás után kezdem azt érezni, hogy kezdek többet tudni a szerepről, mint maga a rendező. Addigra már tizenötször vittem végig az adott történetet, jártam végig azt az ívet, ami az enyém, és ha akkor jön egy megbeszélés, hogy ezt és ezt máshogy csináld, akkor van, hogy azt érzem, nincs igaza, mert én már többet tudok az egészről. De persze ez nem törvényszerű: van, hogy a tizenötödik előadás után olyat mond, amivel rávilágít olyasmire, ami addig nem volt számomra egyértelmű” – mesélte Szilágyi Csenge.

Szilágyi Csenge / Fotó: Vígszínház

Szilágyi Csenge / Fotó: Vígszínház

A színésznő elárulta, számára nagyon fontos a társulati lét, nem tudja máshogyan elképzelni magát. “Én csak úgy tudok dolgozni, csak akkor vagyok elégedett magammal, ha olyan emberek vesznek körbe, akik ismernek, akik tudják, mire vagyok képes. Számomra nagyon nehéz új csapatba kerülni, mert ilyenkor elkezdek kételkedni magamban. Ellenben, ha egy olyan közösségben vagyok, akik ismernek engem, rögtön érzem a bizalmat, ezáltal felszabadultan tudok dolgozni” – tette hozzá.

A színésznő elmondta, szabadúszásban nem gondolkozott még komolyabban, de megfordult már a fejében. “Érdekelnek mások, érdekel az össze magyar színész, nagyon szeretnék mindenkivel dolgozni. De egyelőre még ott tartok, hogy egy fix bázisra van szükségem. Én mindig azt keresem, hogy együtt, közösen alkossunk, máshogy szerintem nincs értelme a színháznak. Ez közösségi műfaj. Szabadúszóként is biztosan létezik, hogy az ember minden közösségben megtalálja az újdonságot, az inspirációt, de én még nem érzem azt, hogy belefáradtam volna ebbe a csapatba. Példának okáért négy éve vagyok a Vígszínházban, és még mindig van olyan színész, akivel nem álltam együtt színpadon” – fejtette ki a színésznő.

“A színészetről mindig úgy gondolkozom, hogy vagy ez a leghaszontalanabb, amit csinálunk, mert elmehetnénk orvosnak, szociális munkásnak, vagy műanyag palackokat válogatni, vagy éppen ellenkezőleg: a leghasznosabb. Szerintem ez az elsődleges feladatunk: reflektálni, kérdéseket felvetni, anélkül, hogy megadnánk a választ. A lényeg, hogy gondolkodásra késztessük az embereket. Persze, lehet azt mondani, hogy egy film vagy egy könyv is el tudja érni ugyanezt, de a színészetben, a színházban a jelenidejűség a legfontosabb, én ebben hiszek. Ha egy ember kint áll a színpadon, szólhat a nézőkhöz, abban ott van a most ereje, az csak abban a pillanatban létezik” – fogalmazott Szilágyi Csenge.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok