Hegedűs D. Géza: “A színház nem egy archeológiai intézmény”

2018 november 13. kedd, 8:10

Október 12-én mutatták be a Pesti Színházban Mihail Bulgakov Bíborsziget című darabját. Hegedűs D. Géza rendező a Hír TV-ben beszélt az előadásról.

Vígszínház: Bíborsziget - próba / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Vígszínház: Bíborsziget – próba / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A színház élő, eleven és jövőbehatóan működő élő organizmus Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező szerint. A művész, aki 1987-óta rendez a színészet mellett a Hír TV Ikon című műsorában a mesterséget úgy írta le, mint egy kert, ahová elültei azokat a darabokat, amikre rezonál: a képzeletben megindul valami, majd a pillanatra vár, amikor felkérik, hogy válasszon belőlük. “A helyzet, a pillanat, a kor akusztikája mindig kiköveteli azt a darabot, amit az ember éppen választ” – fogalmazott.

Hegedűs D. Géza nagy luxusnak tartja, hogy ezt megteheti, és elárulta, a Vígszínház kamaraszínházában október 12-én bemutatásra került Bíborszigetet is régóta őrizgette, nevelgette egészen addig a pillanatig, amíg Eszenyi Enikő igazgató fordult hozzá, felkérve arra, hogy gondolkodjon el egy társulatot integráló művön. “Erősen foglalkoztatott a színház a színházban helyzet, ismerünk ilyen műveket a színház-és drámatörténetben, Moliére-től kezdve napjainkig számtalan ilyen mű született már.” A telefonos felkérés után nem is vitt más ajánlatot Eszenyinek, őt is régóta foglalkoztatta, ismeri jól a művet.

Hegedűs D. Géza / Vígszínház: Bíborsziget - próba / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Hegedűs D. Géza / Vígszínház: Bíborsziget – próba / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Ismeri Bulgakov stílusát, nagyon otthon van benne, indokolta a művész, hogy miért esett a választása az átdolgozásokat, szövegkönyveket jegyző, nem mellesleg Junior Príma-díjas magyar színészre, Vecsei H. Miklósra. “Amikor a Rómeó és Júlia bizonyos próbaperiódusában egy-egy résnyi idő támadt, akkor már elkezdtünk gondolkodni, mert arra gondoltam, hogy vele közösen készítem el a szövegkönyvét a műnek” – árulta el. Maga a fordítás döntő módon Elbert János irodalomtörténész, műfordító munkája.

Mivel a Bíborsziget egy hosszabb lélegzetű, négyfelvonásos, előjátékkal és utójátékkal kiegészülő mű, ezt “kompresszálni” kellett. “A maga korában szinte elvárás volt, hogy az előadás betöltse az egész estét, elkezdődik hétkor és éjfélkor lesz vége, a mai kor ezt már nem engedné meg magának” – vélekedett Hegedűs D. Géza. Arra törekedtek, hogy a nyelvezet a mi nyelvünk legyen, a mai néző nyelvén szólaljon meg az előadás. Húztak és sűrítettek rajta, színházi eszközökkel érték el azt, hogy az előadásnak fél tízkor vége legyen – hangsúlyozta a rendező.

A teljes interjú itt megtekinthető.

Forrás: Hír TV