Kokan Mladenović: “Őrültség nem szembenézni mindazzal, ami a szemünk előtt zajlik”

2018 november 15. csütörtök, 9:15

Nemsokára európai turnéra indul a szerb, montenegrói és magyar együttműködésben készült Jami Körzet. Kokan Mladenović rendező legújabb, bitolai munkájáról is mesélt a Revizor Online-nak.

A Revizor Online cikkéből:

Kokan Mladenović elárulta, azért izgatja a politikai szatíra, mert azon keresztül beviheti az előadásba az angazsált (politikailag és társadalmilag elkötelezett) színházi elemeket. “Sötét időket élünk. Nem erkölcsös egy művész részéről, ha nincs álláspontja a korról, amelyben él. Őrültség nem szembenézni mindazzal, ami a szemünk előtt zajlik, ugyanakkor a szatíra humora nagyon megfelel számomra. Ez nyertes kombináció: elkötelezett színház, ami szórakoztató is. Populárisan agresszív forma, amiben jól érzem magam” – hangsúlyozta a rendező.

Kokan Mladenović / Fotó: Szabad Magyar Szó

Kokan Mladenović / Fotó: Szabad Magyar Szó

Megkezdődtek a Pad (Zuhanás) című előadása próbái is, ami a létbizonytalanságban tengődő munkásosztállyal foglalkozik. “Szerbiában az építkezéseket többnyire olyan iparmágnások pénzelik, akik erősen összekapcsolhatók a hatalmon lévő jobboldali kormánnyal. Január óta körülbelül harminc munkás halt meg az építkezéseken, mert nem szakemberek, nincs biztosításuk, védőfelszerelésük. Jelenleg a munkás a legolcsóbb árucikk, de nincs ez másképp a környező országokban sem. A zuhanás, esés metafora: egy szabadesésben lévő országban élünk. Értékrend, erkölcs, de minden más tekintetében is” – fejtette ki az alkotó.

“A valóság határoz meg minket, ez határozza meg a témáinkat is, és a módszert is, ahogyan hozzányúlunk. Miért aktuális ma újra az Antigoné, a Hamlet? Ezeket a klasszikus szövegeket nem irodalmi értékeik miatt kell színpadra állítani, hanem azért, mert kapcsolódnak a mához. Nem gondolom, hogy minden színháznak és minden szerzőnek ultimátumszerűen elkötelezettnek kell lennie, de szükséges, hogy tisztában legyen a korral, amelyben él” – hangsúlyozta Kokan Mladenović.

A rendező arról is beszélt, hogy véleménye szerint a németországi színházat kivéve mindenhol ugyanaz a helyzet. “Ott szabadon lehetsz elkötelezett, formálhatsz véleményt, és erre a színházak támogatást is kapnak az államtól. Támogatják, hogy a társadalom lelkiismerete és tudata legyél, vagy legalábbis nem gátolnak benne. A mi színházaink alapját egyéni lázadások jelentik. Bonyolítjuk a saját életünket azzal, amikor szembeszállunk a Szerbiában vagy Magyarországon működő jobboldali rezsimekkel. Mindkét ország színpadain eluralkodik a kispolgáriság. Vagy elkészül néhány külsőségeiben impozáns, grandiózus előadás, a közönség imádja őket, de igazából nem szólnak semmiről, nem változtatnak semmin. Ha valahol, mint Szerbiában, a valóságshow a domináns tévés műfaj, akkor a közönség persze, hogy a hasonlóan primitív szórakozásra vágyik színházban is. És a színházak ahelyett, hogy harcolnának ellene, kiszolgálják a kollektív ízlésficamot” – véli a szerbiai művész.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok