Pallai Mara: “Sorozatos véletlenek folytán találtam rá a bábozásra”

2018 november 19. hétfő, 10:28

Gyermekkorától kezdve foglalkoztatta a színjátszás, mégis véletlenek egész sora kellett ahhoz, hogy most a Budapesti Bábszínház egyik legtöbbet foglalkoztatott színművésze legyen. Pallai Marát a Deszkavízió kérdezte.

Arról, hogy talált rá a bábozásra, elmondta: “Tulajdonképpen sorozatos véletlenek folytán, már amennyiben vannak véletlenek… (mosolyog). Igazából maga a színház vagy a színpad szeretete elég korán elkezdődött nálam, már gyerekkoromban is játszottam egy társulatban, ahol felnőttekkel együtt gyermekdarabokat adtunk elő. A gimnáziumban főleg énekeltem, aztán az egyetemen már több alternatív társulatban is benne voltam, a francia tanszék színjátszó csoportjában, az egyetemi színpad egy másik csoportjában és egy harmadik vegyes társulatban is, aminek KonzervArtaudrium volt a neve. Az egyetem vége felé jártam már, amikor a Vojtinában Pályi János, aki akkor került oda művészeti vezetőnek, meghirdetett egy workshopot, amire én is elmentem. Színészeket kerestek, így kerültem oda és egy év múlva le is szerződtettek. Így kezdődött, a Vojtina Bábszínházban, Debrecenben. 3 évet töltöttem ott, aztán átszerződtem Győrbe, a Vaskakasba, ahol négy évig voltam, utána jöttem fel Budapestre. Mondhatjuk, hogy a bábszínházakban tanultam a bábozást”.

Arról, hogy A csomótündér c. előadásban dramaturgként dolgozott, elárulta: “Ez szintén még a Vaskakashoz köthető. A doktori dolgozatom alapvetően színházi témájú volt, rengeteget foglalkoztam drámaszövegekkel, tehát maga a dráma, mint szöveg, erőteljesen jelen volt az életemben. Közben a színház gyakorlati oldala pedig a mindennapjaim részévé vált. Mindig is foglalkoztatott, miért van az, hogy bizonyos anyagokat sokkal könnyebb színpadra vinni, jobban „adják magukat”, más szövegekkel viszont nagyon nehéz, rengeteg plusz munkát igényelnek a színrevitel és a színészi munka közben. Persze könnyen kritizál az ember… Egy idő után eszembe jutott, hogy én tudnék-e jobbat, vagy egyáltalán, hogyan kell vagy lehet ezt csinálni? Éppen akkoriban a Vaskakas kiírt egy drámapályázatot, és én megpróbálkoztam vele. Ez volt a Jancsi és Juliska, ezzel kezdődött”

Pallai Mara jelenleg az Apa lánya c. darabra készül. A próbákról szólva úgy fogalmazott: “Hoffer Károly fedezte fel magának a történetet, ami Irena Sendler életéről szól, ő kezdett el vele foglalkozni. (…) Irena Sendler a varsói megszállás alatt a gettóból több, mint kétezer gyereket mentett ki, úgy hogy mentőkocsiba, dobozokba, szerszámos ládákba, zsákokba bújtatta őket. Sőt, még földalatti alagutakat is használt. Később ezeket a gyerekeket árvaházakban vagy befogadó családoknál helyezték el. Borzasztóan nehéz téma, és nagyon érdekesek azok a kérdések is, amiket felvet egy ilyen akció. Elengedi-e úgy egy szülő a gyerekét, hogy ő ott marad a gettóban, vagy sem? Meddig mehet el egy ember abban, hogy meg akarja menteni valakinek az életét, miközben az a másik nem akarja? Meddig terjed az egyéni felelősség? Honnan kezdődik az, hogy akár fájdalom árán is elszakítok valakit a szüleitől azért, hogy életben maradhasson? Csupa olyan kérdés, ami bennünk talán sosem merül fel, mert azt gondoljuk, az életünk során nem kerülhetünk olyan extrém helyzetbe, amikor ezekre a kérdésekre válaszolnunk kell. Emiatt is fontos volt nekünk ez a téma, és azért is, mert annyira sokrétű az anyag, hogy azt éreztük, a bábszínházi technikákkal erre a sokrétűségre nagyon jól rá lehet támaszkodni, nagyon érdekes ötleteket lehet arra találni, hogyan vigyük színpadra ezt a különleges történetet. Háy Jánost kértük fel, hogy írja meg a darabot, és szerencsére őt is érdekelte, így nyáron megszületett az Apa lánya. Hoffer Károly tervezte a díszletet és a bábokat, illetve ő is rendezi” – számolt be Pallai Mara.

 

A teljes interjút itt olvashatja.