“A színház a legjobb hely a világon” – Máté Gábor válaszolt

2018 november 21. szerda, 8:10

Színházi naplók címmel jelenik meg a Katona igazgatójának, rendezőjének, színészének könyve. Máté Gábort a Könyves blog kérdezte.

A könyves.blog.hu cikkéből:

“Sajnos csak egy-két jellegzetes dolgot jegyeztem fel, ráadásul ezek a papírok el is vesztek gyakori ide-odaköltözéseim során. Az írásukkor arra jöttem rá, hogy a szerepek belső gondolatainak rögzítése jobban elmélyít az alakítások kidolgozásában” – mondta a szerző arra a kérdésre, miért tartotta fontosnak a főiskolán, hogy naplót vezessen.

Máté Gábor / Fotó: Szilágyi Lenke

Máté Gábor / Fotó: Szilágyi Lenke

“Tartalmas életet éltem, fogékony voltam mindenre, amit a tanáraimtól tanulhattam. Hiszen 11 éves koromtól eltökélten készültem arra, hogy a főiskolára járjak. Az önismeret tudatos elsajátítása az egyik legfontosabb feladata a színésznek, ezt csak szívós munkával lehet elérni, a legnehezebb az, hogy reflexszerűen kell rendelkezni a legkegyetlenebb őszinteséggel, hazudni lehet (néha kell is) mindenféle szituációban, sokszor a színpadon is, de befelé minden körülmények között őszintének kell lenni. Ezt igyekeztem elsajátítani. Ez a dolog önismereti része. A közlés szintén nehéz művelet, hiszen alapkövetelmény egyféle extrovertáltság, és ez különösen egy inkább introvertáltságra hajlamos figurától – mint amilyen én is vagyok, lehettem – szintén nagy munka” – fogalmazott Máté Gábor.

Az alkotó elmondta, Szegő János szerkesztővel megpróbálták megtalálni egy ilyen naplónak a lehető legalkalmasabb szerkesztett formáját. Megírásukkor – a Julius Caesar Brutusának kivételével – nem szerepekről szóltak a feljegyzések, hanem a napok egymásutániságának rögzítéséről. “Ez a szerkesztés viszont úgy tesz, mintha szerep- illetve rendezésnaplók lennének, egyfajta torzók, hiszen nem követi a munkafolyamat egészét. Mégis azt sugalltam János felé, hogy a feltételezett olvasó számára ez lehet érdekes,már ha egyáltalán. A végső döntést ő hozta meg, én pedig, mint egy színész a rendezőjének, csináltam, amit kért” – számolt be a Katona igazgatója.

“A színház a legjobb hely a világon. Szeretem, hogy a dolgok ugyanúgy vannak, hogy átöröklődnek, hogy a korosztályok megférnek egymással, hogy állandóan alkalmazkodnunk kell. Szeretek bemenni, szeretek ott ragadni, a kollégákat, munkatársakat kedvtelve figyelni, észrevenni, hogy ki mivel tér be, és mivel rohan tovább. Szeretem látni, ahogy változunk, szeretem, hogy új és újabb diagnózisokat állítunk fel különböző testi és lelki bajainkra. És főleg szeretem, hogy egy ilyen hülyeséggel játszunk, az életet újrateremtjük egy kis térben, létrehozhatunk valamit, amit aztán sokan megnéznek, és azt gondolhatjuk, hogy mindez fontosabb akármi másnál” – mondta az interjúban Máté Gábor.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok