Koltai Róbert: “Csak a jó drámai színészből lehet nagy komikus”

2018 november 24. szombat, 7:44

Decemberben lesz 75 éves, ez alkalomra jelent meg a Sose halok meg? című kötet, amely a színész pályájának legizgalmasabb történeteit eleveníti fel. Koltai Róbertet a 168 Óra kérdezte.

 

A 168 Óra cikkéből:

“Ami a koromat illeti, a színpadon semmit nem érzékelek belőle. Sőt fiatalnak érzem magam. Amikor nem játszom, egy kicsit mintha elnehezednék. Viszont a Sose halok meg? nem egy szokásos életrajz, inkább történetek füzére. Ráadásul utólag jöttem rá, hogy mennyi fontos dolog kimaradt belőle. Nem lett teljes a leltár, de nem is akartunk ilyet készíteni Gaál Ildikó szerkesztővel. Az alighanem reménytelen vállalkozás lenne” – mondta Koltai Róbert.

Koltai Róbert / Fotó: MTVA

Koltai Róbert / Fotó: MTVA

A színész szerint karrierjében az utolsó nagy fordulatot talán első filmje, a Sose halunk meg elkészítése jelentette. “Akkor vidéki színészből egy kicsit filmes is lettem, kipróbálhattam magam társ-forgatókönyvíróként és rendezőként is. Utána még nyolc filmet csináltam. Ha ma kezdeném, valószínűleg nem kapnék lehetőséget a filmrendezésre. Eddig összesen nagyjából 2,3 millióan látták a filmjeimet a mozikban, mégis, amikor két évvel ezelőtt Vámos Miklóssal beadtunk közösen egy filmtervet, kapásból elutasították. Annak idején többször is nekifuthattunk Nógrádi Gáborral a Sose halunk meg forgatókönyvének, sokat dolgoztunk vele, de nem kaszáltak el rögtön a startvonalon” – mesélte az alkotó.

Koltai Róbert elmondta, minden előadásban tanítja a fiatalokat, van benne pedagógusi véna, amit igyekszik kiélni. A Színművészetin viszont nem tanított. “Mert soha nem hívtak. Ez nem panasz, mert én tényleg mindig tanítok, amikor rendezek. Ha őszinte akarok lenni, időm sem lenne az egyetemen dolgozni, annyi feladatom van” – tette hozzá.

A művész a könyvében többször is megemlíti, hogy egyformán büszke a drámai szerepeire és a komikusi vénájára. “Én hiszem, hogy csak a jó drámai színészből lehet nagy komikus. Mi, színészek abból élünk, ami velünk történik, a fájdalmainkból, az örömeinkből. Sírunk-nevetünk. Nincs olyan színész, aki csak sír vagy csak nevet. Amikor Veszprémben Az ügynök halálában Willy Lomanként megríkattam a nézőket, az semmivel nem volt kisebb vagy nagyobb feladat, mint a kabaréban Illetékes elvtársként mosolyt csalni az arcokra” – mondta Koltai Róbert.

A teljes interjú itt olvasható.