Kubik Anna: “Azért lettem színész, hogy kimondjak dolgokat”

2018 november 25. vasárnap, 8:15

Teljes életét össze tudná foglalni két versben és másoknak is azt ajánlja, találják meg a maguk versét, mert az új minőséget ad az emberi életnek. Kubik Annát a maszol.ro kérdezte.

 

A maszol.ro cikkéből:

A tavalyi brassói fesztiválon a legjobb női alakítás díját ítélték oda Kubik Annának Emerenc megformálásáért a Csokonai Színház Az ajtó című Szabó Magda-adaptációjáért. “Óriási meglepetés volt: mindenre számítottam, csak erre a díjra nem. Nyilvánvalóan teljesen pártatlan volt a zsűri, hiszen nem ismertek, nem láthattak színpadon, legföljebb televízióban, és ez azért mégsem ugyanaz. Ezért is csodálatos megmérettetés volt, hiszen tudtommal a zsűri is nagyon rangos volt, amiért külön jól esett ez az elismerés, amelyet egy híres román színésztől, kritikustól és rendezőtől kaptam. 61 éves vagyok, és eddig csak a hazámban kaptam díjakat – igaz, ott megkaptam a legnagyobb elismeréseket, amelyeket magyar színész megkaphat –, de egy nemzetközi elismerés mégiscsak más, és ezért jól esett a szívemnek, lelkemnek. Ugyanakkor Magyarország számára is nagy dicsőség volt, hogy elsőként vett rész magyarországi hivatásos színház ezen a fesztiválon, és rögtön el is hozott egy díjat, ráadásul nem is akárkik elől” – hangsúlyozta a művésznő.

Kubik Anna / Fotó: Csokonai Színház

Kubik Anna / Fotó: Csokonai Színház

“Meg akartam mutatni a szereplőm, Emerenc igazságát. Mert neki is van igazsága, akármennyire is éles ember, nehéz karakter. Van magyarázata annak, hogy ő miért lett ilyen. Szabó István filmje után én főleg azt akartam megmutatni, hogy Emerenc arcán átment a magyar történelem, így ő nem lehet egy kisimított arcú szépség, mert ez lehetetlen. Egyszerűen képtelenség, hogy abban az időben és ilyen megviselten, egy ilyen drámai sorssal valaki gyönyörű legyen. Persze, vannak annak a filmnek erényei, de szerintem Emerenc nem az, akit ott láthatunk. Ráadásul elbeszélésekből ismertem azt az asszonyt is, akiről Szabó Magda megmintázta ezt a szerepet, és tudom, hogy milyen volt az a bizonyos Juliska néni. Olyan embert is ismertem, aki még egy házban lakott vele, és ő mesélte, hogy egy igazán lompos, loncsos ember volt, aki a macskák miatt állandóan mocskos volt, és mégis mindenki imádta a süteményeit, két pofára tömte magába. Ő tulajdonképpen egy igazi jó ember volt, aki mindenkinek csak adott. Attól a kemény sorstól, amely neki jutott, mindenki megváltozott volna, úgyhogy én ennek igazságát akartam felmutatni” – fejtette ki Kubik Anna.

A színésznő nemcsak Debrecenben, hanem több magyarországi színpadon is játszik. Arra a kérdésre, hogy mennyire kimerítő az állandó vándorélet, Kubik Anna így válaszolt: “Én elhatároztam, hogy színésznő leszek, és azért leszek színésznő, hogy kimondjak dolgokat. Én annak idején A kőszívű ember fiait láttam színpadon, és amikor hallottam Baradlaynét, amint becsületről, tisztességről és hazaszeretetről beszél, akkor, egy magyarországi kis faluban azt gondoltam magamban, hogy majd nekem is ez lesz a dolgom, megdobbant a szívem erre. Azóta is ehhez tartom magam. Harmincöt évig játszottam Budapesten, de ráuntam, én jöttem el onnan, és most már tényleg jobban szeretek mindenütt máshol lenni, mint Budapesten, vendégként rengeteg helyen játszom. Ahová megyek, mindenütt teljesítem azt, amire vállalkoztam. És szeretnék ehhez az eskümhöz hű maradni, hogy az életem erről szóljon: azt mondjam, ami belülről éget, ami kikívánkozik belőlem. (…) Nagyon sok munkát kell beleölnünk mindenbe, mert ettől lesz érdekes és izgalmas, csak akkor tudunk hitelesek lenni. Nekem nagyon fáj az is, hogy a színház ennyire elveszítette a presztízsét. Én az Ádvent a Hargitán című Sütő András-drámában olyan magasságokat éltem meg, hogy azután nagyon nehéz lenne olyan színházat csinálnom, ami nem szól semmiről. Ezért is nagyon fontos számomra az, hogy milyen szerepet vállalok el, milyen eszmeisége van egy színdarabnak. Én Sinkovits Imre és Agárdi Gábor – meg a többi nagy színházi ember – oldalán megtapasztaltam azt, hogy miről is kell szólnia a színháznak, és nagyon nehéz megélnem azt, amikor ennél üresebb dolgok kerülnek színpadra. A mocskot pedig végképp nagyon nehezen tudom elviselni” – fogalmazott Kubik Anna.

A teljes interjú itt olvasható.