Földes Eszter: “Nagyon örülök, hogy elmélyült dolgokban tudok részt venni”

2018 november 30. péntek, 9:00

Robotot alakít a Karinthy Színház A baba című előadásában. Földes Esztert a Deszkavízió kérdezte.

A Deszkavízió cikkéből:

“Stella tökéletesen emberszabású robot, hús-vér a tapintása, a bőre, az illata olyan, mint az emberé. Bár a tekintete merev, picit üres, mégis sok minden látszik rajta, és ahogy halad előre a darab, szép lassan megtelik érzésekkel. Ami érzelemmentesnek hathat, az a racionalitása, vagyis az, hogy nagyon analitikusan gondolkodik, és ellentétben az emberrel – aki a különböző helyzetekben nem tudja kizárni az érzelmeit – csak agyban van ott az adott szituációban. Olyan, mintha harmadik félként, egy kamerán keresztül nézné a történéseket. Emiatt nagyon váratlanok a kérdései, olyan mondatokat használ, amelyekre az ember nem számít. A logika szerint reagál mindenre, aminek persze, csomó humorforrása van. Aztán szép lassan kezdi megérteni az ember működését – mert bár logikátlannak tűnik, az érzelmeknek is van logikája. Vagy éppen az a logikája, hogy nincs logikája” – mesélte legújabb szerepéről a színésznő.

Földes Eszter / Fotó: MTVA

Földes Eszter / Fotó: MTVA

Földes Eszter elmondta, embert játszva nagyrészt beszélhetünk a saját hangunkon, mozoghatunk úgy, ahogy egy ember, itt azonban teljesen eltérően kell viselkednie. “Főleg a darab elején nagyon robotszerű Stella. Amikor először megszólalok, torzító lesz a hangomon, kvázi géphangon fogok beszélni, és ki lehet választani, hogy milyen hangom legyen. Ezt úgy oldjuk meg, hogy különböző színésznők hangját kapom meg, akik elmondanak néhány mondatot, melyeket én leszinkronizálok. Majd az első felvonás végére megtalálom a saját hangom, amely Földes Eszter, vagyis az én emberi hangom lesz, és a második felvonás végéig ezen a hangon fogok beszélni. A robot fokozatosan olvad be a környezetébe: először megtalálja a saját hangját, majd a mozgása is rugalmasabb lesz. És bár az elején kicsit szögletesek a mozdulatai, nem kell úgy mozognia, mint a Terminátornak, hiszen emberszabású robotról beszélünk. Inkább azt mondanám, hogy picit madárszerű: a fejtartással, a merev tekintettel lehet elérni ezt a gépi hatást” – avatott be A baba című előadás szereplője.

A darab kétszereplős, partnere – és egyben az előadás rendezője – Szabó P. Szilveszter, akivel nem először dolgozik együtt. Arra a kérdésre, hogy közel állnak-e hozzá ezek az intimebb darabok, Földes Eszter így felelt: “Ó, igen, nagyon szeretem ezeket. És úgy alakult ez az év, hogy két kétszereplős darabban is szerepelek: az egyik ez, a másik pedig az Utolsó tűzijáték című, amelynek januárban lesz a bemutatója. Ez az anya-lánya viszonyról szól, és Udvaros Dorottyával játsszuk majd a Bethlen Téri Színházban. Nagyon örülök, hogy úgy jöttem vissza szülés után, hogy ilyen elmélyült dolgokban tudok részt venni. Sokkal intimebb, amikor két ember egymásra van utalva, és nincs senki más, akire támaszkodhatunk. A mai világban, amikor az emberek ingerküszöbe bizonyos értelemben emelkedett, bizonyos értelemben pedig lecsökkent, még nagyobb kihívást jelent fönntartani a figyelmet egy társalgási darabbal két órán keresztül. Ez a ‘csináld magad színház’, ez a fajta műhelymunka utoljára a színművészeti egyetemen volt meg. Sajnos a kőszínházakban, ahol megy a darab, és nincs leállás, ezekre a meghitt pillanatokra nem jut idő.”

A teljes interjú itt olvasható.