“Nincs az a hatalom, ami nem torzít” – Szikszai Rémusz válaszolt

2018 december 03. hétfő, 8:06

A Jászai Mari Színházban rendezte meg a Macbeth-et. Szikszai Rémuszt a Prae.hu kérdezte.

A prae.hu cikkéből:

Nem először dolgozik a tatabányai társulattal, a Tartuffe után pedig ismét klasszikus darabot választott. “A Tartuffe-öt még az igazgató, Crespo Rodrigo ajánlotta, én csak a Parti Nagy-féle változathoz ragaszkodtam. Aztán ebből egyenesen következett Az imposztor, amiben a Tartuffe-öt próbálják, úgyhogy a szereposztás adva is volt. Ezek tényleg nagyon jó találkozások, a Tartuffe például abszolút rekorder a színházban, és most csak azért nincs műsoron, mert a főszerepet játszó Lapis Erika szülési szabadságon van. Tehát még nem egy halott előadás, lehet, hogy később újra elővesszük. A Macbeth-et viszont már én választottam, eleve azzal a gondolattal, hogy most egy kockázatos dolgot csinálnék, amiben kipróbálok egy új formanyelvet. Ezt a fajta kísérletezést egyébként ritkán vállalják be a színházak, de itt most szerencsésen összeálltak a dolgok” – mondta Szikszai Rémusz.

Szikszai Rémusz / Fotó: Szabó Balázs

Szikszai Rémusz / Fotó: Szabó Balázs

Az alkotó hangsúlyozta, ez a 21. rendezése, és úgy érezi, hogy van egyfajta színházi nyelv, amit már nagyon a sajátja, felismerhetőek a vonásai. “A Macbeth-tel viszont próbáltam magamat feladat elé állítani, mert szerettem volna valami olyasmibe belekóstolni, amiről egyelőre kérdés, hogy tudom-e. És akárhányszor megnézem, annyiszor változtatok is rajta valamit, persze nem az alapjain, de nagyon sokat vívódom. A próbafolyamat alatt ébredtem is fel éjszaka azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha elvittem az egész bandát az erdőbe – mert a rendezés egy személy felelőssége. De aztán másnap ránéztem, és láttam, hogy nem is csináltam akkora marhaságot. Voltaképpen ez az útkeresés a lényeg, hiszen az ember jó esetben nem akarja ismételni önmagát. Ebben a Macbeth-ben sok minden hasonlít például a mozgásszínházra, ilyen eszközökkel eddig még nem dolgoztam. Az, hogy ez nagy vagy kis fordulat-e a pályámon, nem tudom eldönteni, és azt hiszem, nem is dolgom” – fogalmazott a rendező.

Szikszai Rémusz szerint nincs az a hatalom, ami nem torzít. “Nem tudsz nekem olyan politikust mutatni, akinek hinnék, még azt sem, amit kérdez. A világ legnagyobb hazugsága, hogy a közért csinálja ezt bárki. Magukért csinálják, a saját bankszámlájukért, a saját hatalomvágyukért, a saját monomániájukért” – véli a művész, aki arra a kérdésre, hogy van-e olyan pont, amikor Macbeth még ki tudna szabadulni ebből a pokolból, így válaszolt: “Ez érdekes, hiszen a vágy és a beteljesült vágy között hatalmas különbség van. Vannak vágyaink, melyeket morálisan képtelenség megtámasztani. Ezeket szoktuk elengedni. Ha nem engedjük el, kiengedjük a fenevadat. Nem akarsz vágyni valamire, nem ambícióról van szó, hanem egyszerűen vágysz rá. És ahhoz kell a szerelem, hogy ezt ki is mondd valaki előtt. Hogy felvállald önmagadat. A mi Macbeth-ünk a 129. szonettel kezdődik, ez egy az egyben a Szabó Lőrinc-fordítás, és pontosan erről szól: ‘de kerülni ki tudja / A mennyországot, mely e pokol útja’. Nem tudod elkerülni azt, ami elkerülhetetlen. Mert a pokolba vezető útban van valami mennyországszerű. Még akkor is, ha a halálba, ha a semmibe visz. És ehhez elég egyetlen rossz döntés.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok